David Chioni Moore és Vít Havránek nyilvános előadása
előadás
2011. október 14. 19 óra
Közép-európai Egyetem, Előadóterem (CEU, Auditorium)
1051 Budapest, Nádor utca 9.
A tranzit.hu Művészetelméleti és Gyakorlati Szabadiskolájának őszi vendégei David Chioni Moore kultúraelmélet-író (International Studies, English, and African Studies, Macalester College, St. Paul, Minnesota, USA) és Vit Havránek teoretikus, kurátor (tranzit. cz, Prága, Csehország) lesznek.
A meghívott előadók az október 14-15-i, A posztkoloniális 21. század: Közép-Európa és, ami azon túl van című szemináriumon a résztvevőkkel azt vizsgáljak, hogy a Kelet- és Közép-Európában az elmúlt 25 évben bekövetkezett változások nyomán kialakult társadalmi és kulturális helyzetet a posztkommunista és posztszovjet fogalmakon túl, a posztkolonializmus fogalma menten is értelmezhetőek-e.
A Szabadiskola keretén belül, és együttműködésben a Közép-Európai Egyetem Kulturális és Művészeti Központjával (Center for Arts and Culture at CEU), David Chioni Moore és Vít Havránek nyilvános előadására kerül sor.
Kép: A Nemzetközi Vasutas Eszperantó Kongresszus, a Magyar Posta által kiadott bélyeg, 1962
David Chioni Moore: Szarajevó, Szaloniki, Kairó, Kumasi, Konstantinápoly, Kasztília: Retrospektív kozmpolitanizmus és a New York-i kedélyállapot
Minden korszak, minden társadalmi problematika megteremti a hozzá illő stílust: a gyarmati hódítás során megjelent az orientalizmus, az első világháborút követően a dada, az abszurd az atombomba árnyékában, a posztmodern a késő kapitalizmus kulturális logikájaként. De milyen stílus, milyen műfaj, milyen reprezentációs háló jellemzi a jelenlegi globális kort? Mind az antropológia, a történelem, a szociológia, a kultúraelmélet, a szépirodalom, valamint az irodalomtudomány újkeletű, kiemelkedő műveiben is David Chioni Moore kultúraelmélet-író egy átható új reprezentációs stílust különböztet meg – a retrospektív kozmpolitanizmust, Ez alatt a korábbi konvivialitás felfedezését és ünneplését érti, amely feltűnően hasonlít a ma, sokak által vágyott konfliktusmentes transznacionalitásra. Az előadás során tárgyalt kutatók és írok között szerepel Mark Mazower, Salman Rushdie, Kwame Appiah, Amitav Ghosh, Karen Barkey, és Maria Rosa Menocal, akik mind a “New York-i kedélyállapotban” élnek és alkotnak.
Vít Havránek: Néhány jól ismert, 1960-as évekbeli művészeti gyakorlat újragondolása a poszt-bipoláris történelem idejében
Ellentétes arcának elvesztése, amelynek utópisztikus igazságában ismerte fel magát a nyugat, illetve a nyugattal való felzárkózás gondolatának vonzereje, a második világ országainak az első világ országai közé beolvadásának velejárója volt. Ma már a második világ nem létezik, egy új (az első?) világ részévé vált. Azonban beolvadása átalakította az első világot, mivel az magával hozta a gyarmati múltját és posztkoloniális jelenét, valamint minden velejáró traumáját. A nyugat és a kelet kétpólusosságának esszencializálása, amelynek a nyugat és a kelet is áldozatává vált, figyelmen kívül hagyta a harmadik és a negyedik világ létezését; ma sincs ez másképp. A hidegháború alatt valóban a harmadik világ vita tárgyát képezte a két kolonizáló birodalom hatalmi harcában. Havránek az előadásában néhány történelmi, kulcsfontosságú kutatásra támaszkodva kísérel meg az esszencializált nyugat-kelet bipoláritástól elszakadni, valamint az előadás során a keleti szatelit országok művészetét a posztkoloniális megközelítésből tárgyalni.
