english/
tranzit.org/

tranzit.hu/

Pátosz menedzsment Online 2

Élő beszélgetés

Időpont: 2020. június 18., 19:00-20:30

A beszélgetés linkje itt elérhető.
www.facebook.com/tranzit.hu/videos/547440449472179/

Beszélgetőtársak:
Hornyik Sándor művészettörténész, a Pátosz menedzsment fogalom megalkotója, a 2019-es beszélgetés-sorozat házigazdája és Eperjesi Ágnes képzőművész

A beszélgetés Eperjesi Ágnes Érezze megtiszteltetésnek (2018-19) című projektjéből indul ki.


Az Érezze megtiszteltetésnek című mű (kutatási projekt, performansz és kiállítás) a pátoszmenedzsment perspektívájában egyszerre reflektál Pauer Gyula Szépségakciójára, illetve annak egyik maradandó emlékére, az első magyar szépségkirálynő szobrára (Magyarország szépe). Eperjesi aktuális társadalom- és kultúrakritikai kontextusban foglalkozik az 1985-ös első magyar szépségkirálynő választással, illetve azzal a patriarchális posztszocialista világgal, amelyben fiatal nőkkel oly megalázó módon bántak, ami egyikük öngyilkosságához vezetett. A Magyarország szépe bronz szobor így nemcsak Pauer posztkonceptuális szobrászatának (Pszeudo, Maya) és társadalomkritikus életművének a része, hanem egyúttal visszatetsző lenyomata egy korszak látásmódjának és mentalitásának és – mindenekelőtt –felemás emlékműve egy fiatal nő sorsának. Eperjesi performansza új életre keltette Pauer művét és művészeti projektjét, amikor a politika és a divat világát is megidéző vörös szőnyeggel takarta le a szépségkirálynő meztelen testét, amire aztán feltűzte az ÉREZZE MEGTISZTELTETÉSNEK betűit, egyszerre idézve fel a klasszikus művészet és az államszocializmus szexizmusát. Amíg a klasszikus művészet és esztétika történetén belül Pauer munkája az idealizált és fetisizált női test eksztatikus pátoszformuláját (nimfa) helyezi egyszerre melankolikus és bántóan naturális megvilágításba, addig Eperjesi Pauer cinizmusba hajló ideológiáját és a késő Kádár-korszak szánalmas szoft pornó kultúráját idézi meg a maga emlékművében.

A pátosz menedzsmentről:

A pátosz menedzsment egy nem létező fogalom, amely a pátoszformula és a dühkezelési terápia (anger management) fúziójából született. Az efemer fogalom egyik forrása tehát a pszichológiához és a szociálpszichológiához vezet, a másik pedig a művészettörténethez, konkrétan Aby Warburg munkásságához. Warburg egyik levelében a kultúra pszicho-történészeként írta le magát, aki azt vizsgálja, hogy az erős érzelmeket, a szenvedélyeket és a szenvedéseket, az eksztatikust és a tragikust megjelenítő vizuális toposzok hogyan vándoroltak át egyik történelmi-kulturális korszakból a másikba. A pátosz menedzsment ekként az ikonológiai módszer modernizálásaként és aktualizálásaként azzal foglalkozna, hogy az elmúlt száz évben a magyar vizuális kultúra hogyan élte meg a rendszerváltásokat, hogyan viszonyult az azok által felkavart ideákhoz és érzésekhez, és hogyan értelmezte át saját toposzait és pátoszformuláit. A beszélgetések során egyrészt arra keresnénk a választ, hogy a közelmúltban a magyar képzőművészet mely toposzai, milyen szimbólumai és allegóriái váltak aktuálissá, másrészt arra is, hogy mi történt ezekkel a toposzokkal a független magyar államiság évszázada folyamán.

Eperjesi Ágnes: Pátosz és kritika, 2019, 3D nyomtatás, vasállvány, 180 x 40 x 40 cm. Az ACB Galéria jóvoltából. Fotó: Bíró Dávid