tranzit.hu/

Hogyan tanulunk, mit tudunk, és mindez hogyan befolyásolja a személyiségünket, viselkedésünket és a társadalmi helyzetünket? Ezt vizsgálja A közösségi pedagógia erőterei – Kreativitás-gyakorlatok című kiállítás, amely alternatív tanulási formákkal kísérletező történeti és kortárs művészeti projekteket mutat be. 2014 őszén a a Galerie für Zeitgenössische Kunst Lipcsében bemutatott kiállítás folytatása idén szeptemberben Budapesten a tranzit.hu nyitott irodájában lesz látható. A lipcsei kiállítás címét Erdély Miklós és Maurer Dóra 1975 és 1977 között tartott képzőművészeti szakkörétől kölcsönöztük. Ez a hivatalos művészeti oktatástól független amatőrképzés egy rövid ideig lehetővé tette a kollektív és folyamatalapú alkotói munkával való kísérletezést, és a művészeti gondolkodás korabeli határainak meghaladását.

A projektben a kreativitást hatóerőként definiáljuk, mely az egyént körülvevő viszonyrendszerek és szerepek kimozdításakor jön létre. Tehát nem tulajdonság és nem is fejlesztendő képesség, hanem inkább egy interperszonális hatóerő, mely lehetővé teszi a kritikai, közösségi tanulást. Ez nem ismeretegységek passzív befogadását jelenti, hanem a személyiség és a személyközi viszonyok (inter)aktív formálását, egyének és csoportok „érzékenyítését” és felhatalmazását, hogy kritikus és felelős társadalmi szereplőként működhessenek.

A budapesti kiállítás és a hozzá kapcsolódó workshopok és előadások olyan művészeti elképzeléseket és módszereket mutatnak be Oskar Hansen (1922-2005), Robert Filliou (1926-1987), és Erdély Miklós (1928-1986) tevékenységéből, amelyek alternatív tanulási helyzeteket és környezeteket hoznak létre. A rekonstruált művek, illetve interpretációk egyén és közösség kölcsönhatását vizsgálják és az ezekben az interakciókban létrejövő készségeket, módszereket, szemléletmódokat. Arra keresik a választ, hogy milyen konkrét, szellemi és szociális terekre van szükség a kreativitás mint az egyén és a közösség kölcsönhatásában létrehívott hatóerő működtetéséhez.

Oskar Hansen építészként 1959-ben fogalmazta meg a „nyitott forma kiáltványát”, amely a tervező mindenhatóságát és individualizmusát hirdető „zárt” építészet helyett a mindennapokat és az egyének különbözőségeiből fakadó változatosságot az eltérő egyéni igényeket, elképzeléseket és azok átalakulását is figyelembe kívánta venni. Hansen a Varsói Képzőművészeti Akadémia tanáraként több generáció művészeire hatott, akik tanítási és művészeti gyakorlatukban újragondolják az általa bevezetett nyitott folyamatokon és kollektivitáson alapuló módszereket és az ezekben megnyilatkozó radikális humanista utópiát.

Robert Filliou, aki az 1960-as években Párizsban és New York-ban tevékenykedett, a kommunizmus és a fogyasztói társadalom eszményeitől egyaránt elidegenedve a tanulást egy dialógus alapú, performatív folyamatnak képzelte el, amelyben fontos szerepet kap a nem-tudás emancipációja. A hasznos munka kényszere helyett a játékosságot és a költészetet, mint kutatási eszközt, és a „folyamatos alkotást” hirdette. Ez a felfogás vezetetett olyan, a befogadót aktív cselekvővé alakító terek létrehozásához, mint a Budapesten 1976-ban létrehozott Poipoidrom, amelyet az ex-artists’ collective (Kaszás Tamás, Loránt Anikó) újraértelmezésében mutatunk be.

Erdély Miklós munkásságában is lényeges szerepet játszott a művészet oktatása és oktathatóságának problematikája. Kreativitási és fantáziafejlesztő gyakorlatai a reformpedagógiában is felmerülő elgondolásokhoz hasonlóan a tanulás és a tudáscsere nyitott, interaktív formáit térképezték fel. A gyakorlatok meghatározó témái közé tartozott a gondolat és az elképzelés cselekedetté vagy műtárggyá formálása, az egyéni kifejezés és a kollektív cselekvés összjátéka, az előre nem meghatározott folyamatok hatása, a nem-tudás szerepe, valamint a tanító-tanuló viszony dekonstruálása. Erdély pedagógiai tevékenysége kollektív alkotói folyamatokat eredményezett, előbb a FAFEJ, majd az InDiGo csoport keretében. Két mű/akció kortárs replikájával idézzük fel Erdély és „tanítványainak” kollektív kreativitásról és alkotásról kidolgozott elképzeléseit. A Bújtatott zöld című environmentet (1977) az ex-artists’ collective, az InDiGo csoport Művészkijárat (1979) című akcióját a MinDiGő idézi fel.

A Poipoidrom „referenciák teréhez” kapcsolódóan gondolati térkép formájában olyan projekteket és dokumentációkat is bemutatunk, amelyek kontextualizálják a kiállításban megidézett pedagógiai és alkotói folyamatok előzményeit és hatásait a képzőművészet szféráján túl is.

MŰVEK, FILMEK ÉS PROJEKT-DOKUMENTÁCIÓK:
Paweł Althamer, Bak Imre, Igor és Ivan Buharov, Erdély Miklós, Erhardt Miklós - Dominic Hislop, ex-artists collective (Kaszás Tamás-Loránt Anikó), Fajó János, Robert Filliou-Joachim Pfeufer, Friderich Fröbel, Oskar Hansen, InDiGó csoport, Kis Varsó, Közélet Iskolája, Kovács András, KwieKulik, Grzegorz Kowalski, Maurer Dóra, Mécs Miklós, Plágium 2000, Katarina Šević, Sugár János, SZAF, TNPU, Vas Judit, Nicolas Vass, Artur Żmijewski és mások.