english/
tranzit.org/

tranzit.hu/

Párhuzamos kronológiák - A kiállítások láthatatlan története

kiállítás

A projekt jelenleg egy online kiállítás-archívumként működik, lásd a projekt honlapját itt: http://tranzit.org/exhibitionarchive


“A múlt helyreállítása” című projekt keretében a rigai Art Space-ben kiállítás nyílik Párhuzamos kronológiák - A kiállítások láthatatlan története címmel a tranzit.hu és a Lett Kortárs Művészeti Központ szervezésében.

A Párhuzamos kronológiák dokumentációs kiállítás formájában 2009-ben Budapesten, 2010-ben Karlsruhéban volt látható. 2011 májusában Rigában a tranzit.hu két párhuzamos projektet mutat be. Az “Eltérő” forradalmi hagyományok című rész kurátora Hornyik Sándor és a Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című összeállításé Hegyi Dóra és László Zsuzsa. A magyarországi válogatást a projektpartnerek, a rigai Kortárs Művészeti Központ (LCCA) ( kurátor Ieva Astahovska), a tallinni Művészettörténeti Intézet (kurátor Mari Laanemets) és a vilniusi Nemzeti Galéria (kurátor Dovile Tumpytė) egészítik ki lett, észt és litván kiállítás-dokumentációkkal.

Megnyitó: 2011. május 17. 18.30
Art Space, Riga (Kungu iela 3)

A tranzit. hu a Párhuzamos kronológiák - A kiállítások láthatatlan története című kutatási projektet azzal a céllal kezdeményezte, hogy hozzájáruljon az 1960-as évektől napjainkig tartó időszak kelet-európai művészeti eseményeinek tanulmányozásához, valamint az ezeket kutató kurátori és művészeti gyakorlatok és módszerek formálásához. Célunk a szakmai kapcsolatok, kiállítások, események és művészeti helyszínek összefüggéseinek bemutatása a korszakból származó műtárgyak puszta kiállítása helyett. Megkíséreljük egy olyan módszer kidolgozását, amelynek segítségével dokumentumok és adatok, ugyanakkor legendák és kultuszok is kutathatók, felfejthetők és bemutathatók. Saját kronológiánk létrehozásakor az események kiválogatásának fő szempontja azt volt, hogy megnézzük, miért nyernek bizonyos események jelentőséget már keletkezésük korában, és válnak anekdoták, legendák kiindulópontjaivá; míg mások elfelejtődnek, vagy csak egy későbbi kontextusból visszatekintve válnak értelmezhetővé.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a korszak politikai és társadalmi viszonyai a progresszív művészeti megnyilvánulások számára milyen megjelenési lehetőséget és szerepet tettek lehetővé, ezek hogyan kapcsolódtak a nemzetközi folyamatokhoz, áramlatokhoz, és hogyan határozták meg a művészet nyilvánosságát.

Hornyik Sándor ”Eltérő” forradalmi hagyományok című projektjében a „forradalmi hagyományok” retorikai toposza mentén vizsgálja a hivatalos, szocialista-realista művészeti doktrína és az avval szemben álló avantgárd művészeti tradíciók kapcsolatát. Ebben a kontextusban értelmezi a művészet mai, mikro-történetekre épülő, kritikai dokumentarizmusát is, amellyel a kortárs képzőművészek a művészettörténet korábbi eseményeire, jelentős figuráira és kanonizációs folyamataira reflektálnak.

Hegyi Dóra és László Zsuzsa Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című válogatása olyan 1960-as, ’70-es évekből származó kiállítások és események kronológiáját vázolja fel, amelyek újradefiniálták a művészet és a közönség kapcsolatát. Tizenhat 1966 és 1977 között létrejött legendás, magyarországi művészeti esemény szöveges és vizuális dokumentumait mutatják be. Esettanulmányokban vázolják fel, hogyan jelentek meg újszerű kiállítás-rendezési modellek, milyen alternatív prezentációs formák alakultak ki, valamint milyen formában őrződnek meg és idéződnek fel a legendás események a kollektív emlékezetben.

Mindkét kiállítás dokumentációs formában jelenik meg. Az “Eltérő” forradalmi hagyományokat falra helyezett posztereken mutatjuk be, amelyeken kortárs művészeti projektek, dokumentumok, és történeti művek reprodukciói párhuzamosan jelennek meg. A posztereken megjelenő kiállítást multiplikák és filmek egészítik ki. A Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című projekt esetében pedig asztalokon prezentáljuk a kiválasztott 16 művészeti esemény dokumentumai, szövegek, fakszimilék, fotók és filmek segítségével.
A kiállítás alkalmából egy újság formában szerkesztett katalógus jelenik meg, melyben a kiállított dokumentumok mellett a kurátorok tanulmányi is olvashatók. Az újság mint forma felidézi az események és művek közvetlen válaszát létrejöttük korának valóságára, emellett célja az is, hogy helyreállítsa ezen progresszív gyakorlatok hiányzó nyilvánosságát.

Bemutatott projektek:
“Eltérő” forradalmi hagyományok
A bemutatott művek alkotói: Baranyay András, Derkovits Gyula, Erdély Miklós, Jovánovics György, Kis Varsó, Kondor Béla, Major János, Maurer Dóra, Plágium2000, Szabó Ádám, Société Réaliste, St.Auby Tamás

Hogyan válik nyilvánossá a művészet
Bemutatott kiállítások/események: Az ebéd (In memoriam Batu Kán), 1966; Kassák Lajos kiállítása, Fényes Adolf Terem, 1967; Akciók az Iparterv Székházban,1968; Iparterv kiállítások 1968-80; Jovánovics György és Nádler István kiállítása, Fényes Adolf Terem, 1970; Pauer Gyula: Pszeudo, 1970; Válogatás a Balatonboglári Kápolna Műterem kiállításaiból, 1972-73; Schaár Erzsébet: Utca, 1974; Szentjóby Tamás: Munkák 1966-75; Csinálj egy széket! (Hommage á George Brecht) FMK 1975; Drozdik Orshi: Akt/Modell, FMK 1977

Partnerek:
Artpool Művészetkutató Központ, Magyar Nemzeti Galéria, Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) Dunaújváros, Major János Alapítvány, Ludwig Múzeum, Erdély Miklós Alapítvány, Petőfi Irodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeum (szuperintendáns: St.Auby Tamás), Vintage Galéria

A kiállítást nemzetközi konferencia kíséri, amelynek programját az alábbi linken lehet olvasni:
http://lcca.lv/en/recuperating-invisible/

A "Recuperating the Invisible Past” (“A múlt helyreállítása”) című projekt a rigai Kortárs Művészeti Központ (LCCA), a tallinni Művészettörténeti Intézet, a vilniusi Nemzeti Galéria, a budapesti tranzit. hu és a gdanski Wyspa Művészeti Intézet együttműködésében jön létre az Európai Unió Kultúra 2007 keretprogramjának támogatásával.



External Links
Lásd a projekt honlapját itt: http://tranzit.org/exhibitionarchive