• A KURÁTORI GYAKORLAT ÉS DISZKURZUS SZÓTÁRA
  • Bemutatási mód
  • Diszkurzivitás
  • Együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Fehér kocka
  • Finanszírozás
  • Interpretáció
  • Kiállított kultúrák
  • Kurátori (szemlélet)
  • Oktatási fordulat
  • Performatív kurátori gyakorlatok
  • Részvételen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Szerzőség
  • Új muzeológia

• Esettanulmányok

• Kiállítás (Budapest)

• Megjelenések

• Rólunk

• CURATORIAL DICTIONARY
  • Exhibition display
  • Discursivity
  • Collaboration
  • White cube
  • Funding
  • Interpretation
  • Exhibiting cultures
  • Curatorial
  • Educational turn
  • Performativity
  • Participation
  • Authorship
  • New museology

• Case Studies

• An Exhibition (Budapest)

• Appearances

• About

A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára: A paradoxon felfejtése

 

TÉMAFELVETÉS

A kurátori szótár ötlete és igénye egy olvasószeminárium alkalmával merült fel, amely a tranzit.hu Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskolájának egyik workshopjára [1] való felkészülést segítette. A szemináriumon, miközben a nemzetközi kurátori diszkurzusban használt fogalmakról és a kurátori gyakorlathoz kapcsolódó elméletekről olvastunk és beszélgettünk, egy gnoszeológiai problémába ütköztünk: a fogalmakhoz rögtön tudtunk olyan projektpéldákat vagy vonatkozó szerzőket/szövegeket rendelni, amelyek az adott fogalomra reflektálnak, azonban mégsem tudtuk ezeket a fogalmakat pontosan meghatározni. A kurátorságról szóló nagyszámú publikáció ellenére sem találtunk olyan átfogóbb-általánosabb szövegeket, amelyek a fogalmak pontos jelentésével, kialakulásával, vagy elméleti hátterével foglalkoznak. Miután alaposabban szemügyre vettük, hogy a kurátori diszkurzusban hogyan működnek és miként jönnek létre ezek a fogalmak, arra jutottunk, hogy az olyan fogalmak, mint például a performatív kurátori gyakorlatok, a diszkurzivitás, vagy az oktatási fordulat szándékosan ködösek – mivel egy bizonyos gyakorlatot, és nem egy elméleti-kutatási területet írnak körül. Ráismertünk tehát arra, hogy a kurátori diszkurzus – ellentétben más elméleti-akadémiai diszkurzosokkal – mindig a gyakorlati megvalósulást igyekszik elméleti szinten megragadni. Így ezek a fogalmak gyakran „[egy adott kurátori] gyakorlattípusra tett javaslatok,” vagy „egy jellegzetes aktuális diszkurzus kijelölésére használatosak.” [2] Mindezek ellenére elhatároztuk, hogy létrehozunk egy általános-, metaszinten működő keretrendszert és projektet, amelyben ezek a fogalmak, illetve jelentésformálódásuk világosabbá válhatnak. Továbbá ez a rendszer azt a célt is szolgálná, hogy meg tudjuk vizsgálni, melyek azok a fogalmak, amelyek a leginkább jelen vannak a kurátori munkáról szóló diszkurzusban.

Ugyanakkor egy kulturális, illetve nyelvi-episztemológiai szakadékkal is szembesültünk: számos, az angol nyelvben létező alapvető fogalom, mint például az education egyszerűen nem létezik magyar nyelven; nem lehet visszaadni egyetlen magyar szóval az angol eredeti jelentését, sem nyelvileg, sem tartalmilag. [3] Továbbá kritika alá akartuk vonni azt a magyar-angol „kevert” nyelvet is, amelyet a kortárs művészettel és a kurátori gyakorlatokkal kapcsolatban használunk (mint feltehetően más, nem angol nyelvterületeken is teszik): magyar mondatokban beszélünk, de a terminus technicusokat angolul, fordítás nélkül használjuk, amely még inkább elidegeníti a nem szakmabelieket és az angol nyelvben kevésbé jártasakat a kortárs művészettől és annak elméleteitől is. Az angol szakszavak sokasága azonban annak is a következménye, hogy a nemzetközi kurátori szakmát meghatározó angol nyelvű szövegekből eddig csak néhány tanulmány fordítottak le magyar nyelvre [4], így nem alakult még ki szakmai konszenzus arról, hogy az angol terminusokat hogyan használjuk magyarul. A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára azzal, hogy nyelvi és kulturális fordítással javaslatokat tesz a szakszavak magyar használatára, a kurátori gyakorlatokról folyó magyar nyelvű diszkurzust támogatja, vagyis ennek a szakterületnek nyelvi, elméleti és kulturális beágyazását segíti elő. 

 

MUNKAMÓDSZER ÉS MUNKACSOPORT 

A szótárforma a munka folyamán alakult ki mint kutatási, illetve mint lehetséges problematizáló eszköz. Így ez a forma jelenleg kettős célt szolgál. Egyrészt kijelöli és egy helyen gyűjti össze a kurátori diszkurzus kulcsfogalmait; felrajzolja a fogalmak elméleti keretét, valamint annak magától értetődőségét igyekszik kétségbe vonni. Másrészt az angol nyelű fogalmak – eddig teljesen hiányzó – magyar megfelelőire is alternatívát kínál. A szótáron dolgozó munkacsoport tagjai olyan szakemberek, akik a kortárs művészet, a kurátori munka, a vizuális kultúra és az oktatás terültén ma aktívak Magyarországon; így alakult ki a hattagú szótár munkacsoport: Beöthy Balázs, Erőss Nikolett, Frazon Zsófia, Lázár Eszter, és Szakács Eszter részvételével. A projektben továbbá közreműködött Paul O’Neill kurátor-művész-író is mint tanácsadó/kommentátor, aki a mai nemzetközi kurátori diszkurzus egyik legmeghatározóbb alakja. A szótárprojekt egy hosszabb távú, több részből álló kezdeményezés, a mostani megjelenés csak a projekt első fázisa. Eddig angol és magyar nyelven tizenkét szócikket készítettünk el, amelyeket egy mindenki számára hozzáférhető weboldalon publikálunk.

A szótár ugyanakkor archívumként, illetve „ellen-diszkurzusként” is elkezdett működni a magyarországi kultúrpolitikai kontextusban. A projekt 2012 tavaszán indult, amikor az oktatási, szociális és egészségügyi területek után a kortárs művészeti és kulturális szférába is kezdtek begyűrűzni a szakmai szempontokat és a demokratikus alapelveket figyelmen kívül hagyó, erőpolitizáló, ideologikus és önkényes kormányintézkedések és minisztériumi döntések. Ezek, az alapvetően egy 19. századi kultúra- és nemzetfelfogásra, illetve fogalmi készletre épített kultúrpolitikai döntések az államilag finanszírozott, de mára szélesebb nemzetközi kontextusba illeszkedő kortárs művészeti intézményrendszer teljes átstrukturálását, illetőleg korábbi formájának megszűnését eredményezte, amelynek következményei ma még kiszámíthatatlanok. [5] A szótárprojektben megjelenő fogalmak ahhoz a nemzetközi diszkurzushoz és kultúrafelfogáshoz kapcsolódnak, amely a jelenlegi kultúrpolitikában marginalizálódik, amelynek „hivatalos” bemutatási helyei eltűnőben vannak. Ebben a helyzetben kiemelten fontosnak tűnik, hogy a szótár előmozdítsa és nyelvileg is megformálja a kultúráról, a művészetről és az intézményi működésről való minél inkább differenciáltabb gondolkodást is.

A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótáradialogikus és kollektív elven, csoportmunkában készült. Ennek megfelelően a szótár első fázisának feladatai (a fogalmak kiválasztása, kapcsolati rendszerbe helyezése, angol és magyar nyelvű meghatározása) sem egy előre meghatározott célkitűzést követtek, hanem a közös munka folyamán alakultak ki. Az azonban az elejétől fogva egyértelmű volt a csoport számára, hogy nem egy akadémikus-enciklopédikus szótárat állítunk össze, mivel nem nyelvészeti, szemantikai, illetve etimológiai kutatásba akartunk fogni, nem a fogalmak „megfelelő” jelentésének meghatározása volt a cél, hanem a fogalmak kontextusának és egymáshoz való viszonyának a megértése. Így a szótár azokat a történeti, társadalmi és kulturális összefüggéseket, illetve művészeti tendenciákat vázolja fel, amelyek környezetében a vizsgált fogalmak megjelentek, használatosak, és jelentéssel ruházódnak fel. A projekt tehát egy metaanalízis is egyben, azt vizsgálja, hogy a különböző diszkurzusok miként alkotnak meg fogalmakat és jelentésetek – a művészeti és kurátori gyakorlatokról szóló szövegek kritikai vizsgálata.

 

DILEMMÁK ÉS A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI

A kurátori gyakorlat és diskurzusszótárba foglalása, és ezen keresztüli vizsgálata azonban több módszertani problémát is felvetett. Felmerült, hogy a szótár  nem adekvát mint forma, mivel a kurátori gyakorlat – és az arra épülő diszkurzus – állandó változásban van, és különböző diszciplínák között mozog, nem lehet egy szótár merev keretébe foglalni. Azonban az 1990-es évek óta egymás után, sorra publikált, a kurátori gyakorlatokról szóló szakirodalomat már csak mennyisége miatt is elemezni kell [6]; időszerű a kurátori diszkurzus elemeinek és ezek működődésének egy rendszerező áttekintése. A szótárprojekt első fázisa, céljait tekintve, több ízben hasonlítható Raymond Williams Keywords: A Vocabulary of Culture and Society című kötetéhez, illetve ennek új kiadásához. [7] A Keywords-kötetekben a fogalmakat szintén nemcsak filológiai-etimológiai szempontból vizsgálták; az Oxford-típusú szótárakkal ellentétben nem a szavak jelentéstartományával és a jelentésvariációival foglalkoztak, hanem a szavak „kapcsolatával és kölcsönhatásával”. [8] Williams így a szavak egy nagyobb keretét térképezi fel, a kultúra és a társadalom konceptuális szókincsét.

Ehhez hasonló módon, a Kurátori gyakorlat és diszkurzus szótárával, az első fázisban a kurátori munka elméleti kereteit vázoljuk fel: megnevezzük és tágabb összefüggésbe helyezzük azokat a fogalmakat, amelyeken keresztül a kurátorság mint szakterület megfogható. A szótár ugyanakkor nem tekinthető teljesen átfogónak és lezártnak: a fogalmak kiválasztása a munkacsoporttagok egyéni érdeklődésén, illetve a csoporton belüli, gyakran eltérő véleményeken alapszik. Így a szótár maga is dialogikusnak tekinthető; a szócikkek nem végleges kijelentések sora, hanem a saját dilemmáinkat, illetve a szakirodalommal és az egymással folytatott vitákat foglalja magába. A szócikkek írásakor a csoporttagok egyöntetű célja volt az összefüggések és a folyamatok megértése, amelynek következtében a létrejött szövegekben sokszor előfordul a „változás,” „fordulat,” „előtérbe kerül”, a „régi/hagyományos” és „új” kifejezések. Valamint fontosnak tartottuk kihangsúlyozni az egyes szócikkek közötti kapcsolatokat is: ezért egy olyan online felületet hoztunk létre, amely a betűrendes elrendezés helyett értelmező-szerkezeti egységekben jeleníti meg a fogalmakat, így a kapcsolatok és a szótár egészének struktúrája is láthatóvá válik.

Műfajukat tekintve a fogalmak meghatározásai leginkább rövid tanulmányoknak tekinthetőek, és időben az 1960-as évektől a napjainkig terjedő korszakot tekintik át. Az egyes tanulmányok a fogalmak rövid meghatározását, társadalmi-történelmi kontextusát, a vonatkozó irodalmak áttekintését, illetve a munkacsoport tagjainak saját (kurátori-művészeti) gyakorlatán alapuló kritikai kommentárját, valamint a hivatkozott és ajánlott olvasmányok jegyzékét tartalmazzák. A projektben rejlő ellentmondás – a szótárforma feltételezett „objektivitása” szemben a saját tapasztalat és érdeklődés szubjektivitásával –, illetve ehhez kapcsolódóan a szerzők lokális meghatározottsága a példák (kiállítások, projektek, intézmények, művészeti helyek, stb.) gyűjtése során került igazán előtérbe. Annak ellenére, hogy a kurátori diszkurzus az 1990-es évek óta elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában alakult ki, és az olyan fogalmak esetében, mint a részvételen alapuló művészeti gyakorlatok vagy az oktatási fordulat, az említett és jól ismert példák általában szintén az említett területeken jöttek létre, azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy Magyarországon, illetve Kelet-Európában vagy például a volt Szovjetunió országaiban megvalósult projektek ugyanúgy említhetőek lennének példaként. Azonban ezek a példák „helyi” sajátságokat is hordoznak magukban, amelyek felderítése és a fogalmakba írása új irányként is felmerült a projekt folytatása kapcsán. A továbbiakban tervezzük, hogy – nemzetközi szakemberek bevonásával – összegyűjtjük az uralkodó, alapvetően angolszász kurátori diszkurzusra tett, különböző kulturális nézőpontú reflexiókat, illetve ezen diszkurzus fogalmainak egyéb helyi (gyakorlati) megnyilvánulásait, variációit is feltérképezzük. 

A szótárprojekt jelenlegi fázisában néhány szócikk, mint például az interpretáció, a bemutatási mód, vagy az az oktatási fordulattartalmaznak általánosabb leírásokat a magyarországi, illetve kelet-európai térség gyakorlatairól és sajátosságairól. Azt is szem előtt tartottuk, hogy ne csak a hivatkozott szakirodalomból induljunk ki a szócikkek megírásánál, hanem a saját művészeti és kurátori praxisunkra, illetve tapasztalatinkra is támaszkodjunk. El szerettük volna kerülni a magyarázat nélküli projektfelsorolást is, illetve a hivatkozás nélküli utalásokat – bár bizonyos szócikkek esetében szükségesnek tartottunk megemlíteni a releváns példákat. A projektfelsorolás mellőzése, illetve a metaszintű elemzésben való érdekeltségünk azzal is kapcsolatban lehet, hogy legismertebb és legtöbbet hivatkozott projektek közül többet nem láttunk. [9] Viszont könnyebben hozzáférhetünk ma már azokhoz a könyvekhez és tanulmányokhoz, amelyek számunkra sok esetben a projektek megismerésének elsődleges forrásai voltak.

A projekt azonban több szempontból is paradoxnak, illetve lehetetlen vállalkozásnak tűnhet. Egyrészt a már említett „bemutathatatlanság” okán: az ellentmondás miatt, amely a gyakorlati-kurátori praxis dinamizmusa és a szótárforma szöveges-statikus volta között feszül. Másrészt a „bemutathatatlanság”, a diszkurzus és a gyakorlat diszkrepanciája egy további szempontból is felmerül a szótár következő fázisánál, amely az uralkodó diszkurzus lokális reflexióinak és változatainak feltárását tűzte ki célul: hogyan reprezentálható a „világ” egy szótárban?

A fogalmak tágabb összefüggésekbe helyezésével, általánosabb-elméletibb megközelítésével, a fogalmakról kialakult viták vizsgálatával, illetve a kurátori diszkurzus elméleti kereteinek felvázolásával a szótár a „kurátori fordulat” – a kurátori praxis megjelenését – különböző diszkurzusok összességeként is bemutatja. A kurátori fordulat folyamatait ugyanúgy végig lehet követni például az részvételen alapuló művészeti gyakorlatok, a bemutatási mód, az interpretáció, vagy a performatív kurátori gyakorlatok kialakulásán és változásian keresztül is: mindegyik egyformán releváns nézőpont azokhoz a változásokhoz és kutatásokhoz, amelyek az 1960-as évek óta, a posztmodern episztémével jelentek meg a művészeti világban. Ez viszont azt is jelenti, hogy a kurátori praxis mint szakterület mibenléte továbbra is a vita tárgyát képzi: mindezt a különböző (kurátori) gyakorlatok legitimizációjára, „diszkurzusba emelésére” irányuló kísérletek – amelynek egyik eszköze az írás és a publikálást – tartanak fenn.

 

Szakács Eszter