• A KURÁTORI GYAKORLAT ÉS DISZKURZUS SZÓTÁRA
  • Bemutatási mód
  • Diszkurzivitás
  • Együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Fehér kocka
  • Finanszírozás
  • Interpretáció
  • Kiállított kultúrák
  • Kurátori (szemlélet)
  • Oktatási fordulat
  • Performatív kurátori gyakorlatok
  • Részvételen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Szerzőség
  • Új muzeológia

• Esettanulmányok

• Kiállítás (Budapest)

• Megjelenések

• Rólunk

• CURATORIAL DICTIONARY
  • Exhibition display
  • Discursivity
  • Collaboration
  • White cube
  • Funding
  • Interpretation
  • Exhibiting cultures
  • Curatorial
  • Educational turn
  • Performativity
  • Participation
  • Authorship
  • New museology

• Case Studies

• An Exhibition (Budapest)

• Appearances

• About

KURÁTORI (SZEMLÉLET)


A ’kurátori’ (curatorial) fogalma– amely magyar nyelven megkívánja a „szemlélet” szó hozzácsatolását is– rokonítható azokkal az elméletekkel, amelyek különbséget kívánnak tenni egy tevékenység gyakorlati megvalósulása, és annak egy sokkal tágabb, kevésbé formális, ám nehezen körülhatárolható gondolatisága, illetve működési elve között. Ilyen például Chantal Mouffe a politika (politics) és a politikai (political) [1] vagy Irit Rogoff a kritika (critique / ciriticism) és a kritikai (szemlélet) (ciriticality) elválasztása is. [2] Az ehhez hasonló különbségtételeknél sokszor az új terminus mint kívánatos, követendő, pozitív „fogalom” jelenik meg. A kurátori gyakorlatok esetében ez a megkülönböztetés a kiállításkészítés (ez esetben curating) és a kurátori szemlélet (curatorial) között van, azonban a hangsúly nem a kettő különbségén, mint inkább kapcsolatán.

A kurátori (szemlélet) mint fogalom megjelenése eddig talán a legszélesebb terültet átölelő kísérlet a kurátori-kulturális tevékenységek leírására. A fejlemény annak az 1990-es évek óta zajló folyamatnak a része, amely során a kurátori gyakorlat egyre inkább meghatározóvá vált, illetve egyre szerteágazóbb tevékenységeket foglalt magába. A kurátori munka mára nemcsak a kiállításkészítést és műalkotások bemutatását jelenti, hanem olyan projektek kezdeményezését is értjük alatta, amelyek kevésbé műtárgyakon alapulnak, hosszabb távúak, diszkurzív és oktatási jellegűek, és a kezdeményezők, illetve a résztvevő együttműködésének az eredménye (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok ~diszkurzivitás ~oktatási fordulat ~performatív kurátori gyakorlatok). Ennek következtében a kurátori munka egyre inkább konceptuálissá válik – amely ugyanakkor a kiállításkészítés formalizálódott, tekintélyelvűségén alapuló módozatainak a kritikájaként vagy annak reakciójakén is értelmezhető –, amelyben a folyamat-, tudás-, és kutatásalapú kezdeményezések játsszák a főszerepet. Így a kurátori munka kitágított fogalma a társadalmi és politikai diszkurzusokkal is kapcsolatba kerül, hiszen számtalan projekt a témaválasztásával, kutatási területével vagy állításával a társadalmi-politikai valósághoz kíván hozzászólni; megérteni vagy akár megváltoztatni a minket körülvevő világot (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok ~diszkurzivizás ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok).

A ’kurátori’ számtalan meghatározásával találkozhatunk: bár sokan vannak, akik támogatják a fogalom használatát, azonban jelentését, jelentőségét és funkcióját illetően eltérőek a vélemények. Értelmezték már úgy, mint a kiálltáskészítéstől (ez esetben curating) eltérő kritikai gondolkodás formája, amely késleltetve jelentkezhet, amelyben a projekt alakulási folyamata az értelmezés része; [3] vagy mint a (művészeti) közvetítés egy kitágított funkciója, amely a status quo megkérdőjelezésére irányul; [4] illetve mint különböző tevékenységek dinamikus konstellációja és másokkal való, közös-dialogikus munka, amely a formalizálódott gyakorlatokon rést ütve képes újakat létrehozni. [5] Azonban leginkább, az előzőek közös nevezőjeként, a művészeti-kulturális területen belüli működési elvként fogható fel.  A fogalom ugyanakkor kísérlet arra, hogy a kurátori munkára mint külön szakmára tekintsünk, illetve a fogalmon a művészeti projektek generálásával, kontextualizásálásával és bemutatásával foglakozó társadalmi-kulturális gyakorlatot is értsük. Ezen a ponton érdemes idézni Annie Fletcher kurátor Paraeducation Department című projektje kapcsán egy 2005-ös interjúban elhangzott megjegyzését, amelyben a (kitágított) kurátori munkamódszer fogalmát írja körül:

„A kiállítás mechanizmusa egyszerűen már nem elégséges ahhoz, hogy bemutassuk, mi történik a művészetben, vagy mi zajlik a gyakorlat szintjén. Úgy érzem, hogy amit korábban különböző művészi vagy kurátori oeuvre-ökön keresztül igyekeztünk kifejteni, azt most sokkal demokratikusabban kell megtennünk. Erről szólt a Paraeducation is: remélem, mindenkinek világos a módszer – ez nem egy műalkotás, hanem csak egy munkamódszer.” [6]

A kurátorit mint fogalmat azonban nem lehet csak egy bizonyos gyakorlathoz, műfajhoz, vagy projekttípushoz kötni: létrejöhet eszerint beszélgetés, kiállítás, hely, könyv vagy akció, esetleg mindezek kombinációja, vagy egyéb, gyakran köztes, hibrid műforma. Azonban az egyik legszembeötlőbb ebben a munkamódszerben a részvételiség és a kollektív jelleg (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok). A kurátori módszerek szerint szervezett munka folyamán különböző egyének összeállnak egy projekt megvalósítására, amelyért mindannyian felelősek lesznek, és olyan formában hozzák létre, hogy közben másokat is érdemben bevonnak. A kurátori szemléletben megvalósított projektek esetében általában több résztvevős, kutatást igénylő, sokszor kísérleti kezdeményezésekről van szó, a munkák folyamatukban átalakulhatnak: általában hosszabb távúak, összetettek, a megvalósítás több lépésben és több szinten történik; a munka állandó megvalósulási fázisban van. Ezért érdemes megemlíteni Irit Rogoff észrevételét, aki a kurátori szemlélet lényegét a projekt célkitűzése és megvalósíthatatlansága közti űrbe (gap), az el-különböződésbe (différance) helyezi. [7] Talán messzire vezet, ha a kurátori szemléletre – a jelentés beteljesületlenségének derridai elgondolásával párhuzamban – mint negatív hipotézisre gondolunk, azonban a kurátori munka „lehetetlensége” sokaknak mégis ismerős érzés: hiszen gyakran fordul elő, hogy egy kiállítás vagy egy projekt szándéka és (fizikai / konkrét) megvalósulása között nagy különbség és űr tátong. [8] Amikor egy projekt tematikájára, felvetésére, egyszerűen nem létezik, vagy anyagi-időbeli korlátok miatt nem teremthető meg a megfelelő megjelenési /  megszólaltató / művészeti forma.

A kurátori szemléletet mint elgondolást nem mindenki fogadja el a kurátori-kortárs művészeti szakmában. A támogatók és az ellenzők közti vita forrása általában azok a nézet(eltérés)ek, amelyek a kiállítási és a kiállításon kívüli gyakorlat, valamint a kurátor és a művész között hierarchikus és egymásnak ellentmondó kapcsolatot tételeznek. Jens Hoffmann kurátor a kiállításon kívüli gyakorlatok egyik legaktívabb kritikusa. A ’parakurátori’ (szemlélet) (paracuratorial) kifejezés megteremtésével, amely a kurátori (szemlélet) egy közeli szinonimájának tekinthető, Hoffmann pontosan azokat a kurátori gyakorlatokat kritizálja, amelyek a kiállításkészítés fogalmán kívül esnek. [9] A para szó Gerard Genett „paraszöveg” koncepciójából ered, amely egy könyv műfaji és formai kísérő elemeire (ismertető, rövid összefoglaló, tipográfia, stb.) vonatkozik. Hoffmann parakurátori fogalma tehát olyan tevékenységekre utal, amelyek vagy a kiállításon kívül valósulnak meg (mint például beszélgetések, kapcsolódó vetítések), de mégis a kurátori munka eredményeként jegyződnek (~diszkurzivitás ~oktatási fordulat), vagy, ahogy írja a „művészet nélküli kiállítások, olyan projektek megvalósítása művészekkel együtt, amely során soha nem készül olyan mű, amit ki lehetne állítani” [10] (~performatív kurátori gyakorlatok).

A kiállítási forma fontosságáról szóló vitán kívül azt is sokszor kritizálják, hogy a kurátori szemléletet követő munkamódszer túlságosan a kurátort helyezi a központba. Anton Vidokle egyik esszéjében a kurátori (szemlélet) fogalmát arra látja alkalmasnak, hogy a kurátor pozícióját, illetve azt az elképzelést erősítse, hogy a művészet létrehozásában a kurátoré az elsődleges szerep. [11] (~szerzőség ~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat). A ’kurátori’ mint elnevezés valóban nem a legszerencsésebb, mivel etimológiailag a kurátort emeli ki. Azonban a fogalom inkább olyan, több résztvevőt bevonó, többszintű együttműködésen alapuló munkamódszert és szemlétet jelöl egyben, amely alkalmas lehet arra, hogy a kortárs művészeti-kulturális terület egészének működésére vonatkozó elképzelés váljon belőle.

 

Szakács Eszter

 

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Bismarck, Beatrice von – Schafaff, Jörn – Weski, Thomas eds.
2012 Cultures of the Curatorial, Berlin, Sternberg Press

Fletcher, Annie
2005 On Curatorial Hypothesis. Interviewed by Andrea Wiarda. A Priori 2005/12; aprior.org. A Priori. Web. 2012. szept. 4. Eredeti, de nem aktív link, cache: https://web.archive.org/web/20090106005312/http://users.coditel.net/aprior.org/wiarda.html

Hoffmann, Jens – Lind, Maria
2011 To Show or Not To Show. Mousse 2011/31; moussemagazine.it Mousse Magazine, Web. 2012. szept. 4.  http://www.moussemagazine.it/articolo.mm?id=759          

Lind, Maria
2009 The Curatorial. Artforum 2009:103

Lind, Maria. Ed.
2012 Performing the Curatorial—Within and Beyond Art. Berlin, Sternberg Press

Mouffe, Chantal
2005 On the Political. London, New York, Routledge

Müller, Vanessa Joan
2011 Relays. The Exhibitionist 4/2011, 66-70

O’Neill, Paul.
2007 The Curatorial Turn: From Practice. In Judith Rugg, Michèle Sedgwick eds. Issues in Curating Contemporary Art and Performance. Bristol, Intellect Books, 13–28

O’Neill, Paul – Wilson, Mick. eds.
2010 Curating and the Educational Turn. London, Amsterdam, Open Editions-de Appel

O’Neill, Paul
2012 The Curatorial Constellation and the Paracuratorial Paradox. The Exhibitionist 6/2012, 55-60

Páldi Lívia
2011 Notes on the Paracuratorial. The Exhibitionist 4/2011, 71-76

Pethick, Emily
2011 The Dog That Barked at the Elephan in the Room. The Exhibitionist 4/2011, 77-82

Rogoff, Irit
2003 From Criticism to Critique to Criticality. eipcp.net.. European Institute for Progressive Cultural Policies, 2003. jan. Web, 2012. nov 2. http://eipcp.net/transversal/0806/rogoff1/en

Rogoff, Irit
2006 Smuggling–An Embodied Crticality. eipcp.net. European Institute for Progressive Cultural Policies, 2006. Web. 2012. nov. 2.  http://eipcp.net/dlfiles/rogoff-smuggling

Rogoff, Irit – Bismarck, Beatrice von
2012 Curating/Curatorial. In Bismarck, Beatrice von – Schafaff,, Jörn – Weski, Thomas eds. Cultures of the Curatorial. Berlin, Sternberg Press, 21-38

Vidokle, Anton
2010 Art Without Artists? e-flux Journal. 16 (2010). e-flux.com, e-flux, Web. 2012. szeptember 4. http://www.e-flux.com/journal/art-without-artists/