SZERZŐSÉG
A német legfelsőbb bíróság definíciója szerint az számít művészetnek, amiért valaki felelősséget vállal. A felelősségvállalás aktusa a szerző nevének műtárgyhoz való kapcsolása révén fejeződik ki. A szerzőség fogalma a nyugati kultúrában jogi és kulturális szempontból egyaránt jelentőséggel bír. Az aktuális jogi keretek a többször kiterjesztett szerzői jogi törvényeken alapulnak, amelyeket a kreatív közjavak nézőpontjából ér rendszeres kihívás.Az előbbi az egyéni hozzájárulás fontosságát hangsúlyozza, védi a szerzők jogait, azonban vállalati érdekek befolyásolják. Az utóbbi a kultúra együttműködésen alapuló karakterét hangsúlyozza, védi a szerzők jogait, ugyanakkor a nem-kereskedelmi felhasználás irányába igazodik. [1]
A kulturális és tudományos diszkurzusban a szerzőség fogalmát a posztstrukturalista elmélet [2] és a kisajátításon (appropriation) alapuló művészeti gyakorlat [3] állítja kihívások elé. Michel Foucault szerint a szerzőség „egy bizonyos funkcionális princípium, ami által kultúránk résztvevői behatárolnak, kizárnak és választanak”. [4] Roland Barthes viszont amellett érvel, hogy az írás és a szerző között nincs lényegi kapcsolat, az olvasó lép a szerző helyébe, mint a vizsgálat elsőrendű tárgya. [5] A kisajátításon alapuló gyakorlatok elősegítették a műalkotások interpretációjának modernista (a formális és sajátos minőségeket előnyben részesítő) modelljéről a posztmodern (a diszkurzív és az allegorikus minőségekre koncentráló) szemléletre való áttérését és a fogyasztói társadalom működésmódjainak elemzését (~interpretáció ~diszkurzivitás). A kisajátításon alapuló műveket gyakran posztstrukturalista érvekkel védik az időről időre felmerülő jogi eljárások során. Azonban nem ez az egyetlen pont, ahol a jogi és a kulturális nézőpontok találkoznak: a digitális kultúrában, ahol „most minden intellektuális munka egyben ’szoftvertanulmány’is”, [6] a művek immár minden esetben az őket létrehozó keretrendszer kontextusában tanulmányozhatók.
A jelentések aktív létrehozójaként felfogott kortárs művészeti kurátor szerepe szintén vizsgálható a szerzőség fogalma mentén (~interpretáció ~kurátori [szemlélet]). Ebből a nézőpontból a művészeket műtárgyak, a kurátorokat pedig kiállítások szerzőjének tekinthetjük. A kurátor mint szerző tételezése ugyanakkor könnyen vezethet a művészi autonómiával kapcsolatos konfliktusokhoz is. [7] Mióta a konceptuális művészet, a tájművészet (land art), a performansz és a fluxus kiterjesztette a művészet előállításának és bemutatásának konvencióit, [8] a művészek és a kurátorok egyaránt kísérleteznek az intézménykritika és a bemutatásmódok különböző módjaival (~bemutatási mód ~diszkurzivitás ~performatív kurátori gyakorlatok ~új muzeológia), így az alkotó- és a prezentációs módszerek közötti különbségek az elmúlt négy évtized során elmosódtak.
A szerzői attitűd mentén tevékenykedő kurátorok legfontosabb médiuma a nemzetközi csoportos kiállítás. Jens Hoffmann úgy írja körül ezt a megközelítésmódot, mint „elemeinek összességénél jelentősebb nagy narratívák létrehozására irányuló, művészekkel kötött alkalmi szövetség”. [9] A nemzetközi kurátorok által koncipiált biennálék kilencvenes évekbeli elterjedése, a kiállítási forma szinte kizárólagossá válása a művészetet művészetként konstituáló erőtérben, valamint a kurátorok (kulturális termelőként való) emancipációja mindazonáltal továbbra is kiváltanak ellenreakciókat. [10] Ez felerősíti a kurátori dominancia kritikáját, miközben az aktuális munkakörülmények – a projekteket közösen tervező művészek és kurátorok esetében (~együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok) – tovább nehezítik a különbségtételt a tevékenységformák között (~kurátori [szemlélet]). Folyamatosan mérlegelendő szempontnak számít tehát, hogy ez az alkalmi szövetség valóban mindkét fél megelégedésére szolgál-e.
Beöthy Balázs
Felhasznált és ajánlott irodalom
Barthes, Roland
1996 (1968) A szerző halála In: A szöveg öröme Osiris Kiadó, Budapest, 50–55.
Buren, Daniel
2004 / 1972 Where are the Artists? (2004) / Exhibition of an Exhibition (1972). In Jens Hoffmanned.The Next Documenta Should Be Curated by an Artist, Frankfurt am Main, Revolver, 2004, 26–31. Valamint ugyanez online is elérhető: e-flux.com, E-flux, Web, 2003. márc. 28. http://www.e-flux.com/projects/next_doc/d_buren_printable.html
Foucault, Michel
1977 What is an Author. In: Donald F. Bouchard ed. Language, Conter-Memory,Practice, Ithaca, NY, Cornell University Press, 124-127. Ld.magyarul a szöveg első, rövidebb változatát: Foucault, Michel (1969) 1999 "Mi a szerző?" In: Nyelv a végtelenhez. Debrecen, Latin Betűk
Harrison, Nate
2012 The Pictures Generation, the Copyright Act of 1976, and the Reassertion of Authorship in Postmodernity. Art & Education, Web. 2013. jún. 18. artandeducation.net/?p=8933225
Heinich, Nathalie – Pollak, Michael
1996 From Museum Curator to Exhibition Auteur. In Reesa Greenberg, Bruce W. Ferguson, Sandy Nairne eds.: Thinking about exhibitions. Routledge, London
Hoffmann, Jens – Aranda, Julieta
Art as Curating ≠ Curating as Art. Art Lies, 59/2008, Art Lies. Web. 2013. május 14. http://www.artlies.org/article.php?id=1654&issue=59&s=0
Lessig, Lawrence
2005 (2004) Szabadkultúra, Budapest, Kiskapu Kiadó, 2005, szabadkultura.hu, Web, 2013. márc. 26. http://www.szabadkultura.hu
Levi Strauss, David
2007 The Bias of the World: Curating After Szeemann & Hopps. In: Steven Rand, Heather Kouriseds. Cautionary Tales: Critical Curating. New York,apexart, 15-25. Valamint ugyanez online is elérhető: The Brooklyn Rail, Web. 2013. márc. 28. http://www.brooklynrail.org/2006/12/art/the-bias-of-the-world>
Manovich, Lev
2011 Cultural Sofware, 2011, Web 2013.márc. 28. http://www.manovich.net/DOCS/Manoich.Cultural_Software.2011.pdf
Verwoert, Jan
2006 ”This is not an exhibition”In: Nina Möntmanned. Art and Its Institutions: Current Conflicts, Critique and Collaborations., Oslo, Black Dog Publishing, 132-141
Vidokle, Anton
2010 Art Without Artists? e-flux Journal. 16/2010, Web. 2012.szept. 4. http://www.e-flux.com/journal/art-without-artists/
Magyarul uő: Művészet művészek nélkül? exindex 2011. ápr. 1. http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=798 Web. 2013. ápr. 30.
[1] Lawrence Lessig 2004
[2] Roland Barthes 1996 (1968), Michel Foucault 1977
[3] Pl. Elaine Sturtevant: Flower paintings (1965), Richard Prince: Untitled (1975), Sherrie Levine: Sons and Lovers (1976-1977), Goran Djordjevic: Against Art (1979), Mike Bidlo: Jack the Dripper (1982).
[4] Foucault 1977, i. m. (a szerző fordítása)
[5] Barthes: i.m.
[6] Mathew Fuller 2006-os megjegyzését idézi Lev Manovich
[9] Jens Hoffmann 2008
[10] Anton Vidokle 2010
