• A KURÁTORI GYAKORLAT ÉS DISZKURZUS SZÓTÁRA
  • Bemutatási mód
  • Diszkurzivitás
  • Együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Fehér kocka
  • Finanszírozás
  • Interpretáció
  • Kiállított kultúrák
  • Kurátori (szemlélet)
  • Oktatási fordulat
  • Performatív kurátori gyakorlatok
  • Részvételen alapuló művészeti gyakorlatok
  • Szerzőség
  • Új muzeológia

• Esettanulmányok

• Kiállítás (Budapest)

• Megjelenések

• Rólunk

• CURATORIAL DICTIONARY
  • Exhibition display
  • Discursivity
  • Collaboration
  • White cube
  • Funding
  • Interpretation
  • Exhibiting cultures
  • Curatorial
  • Educational turn
  • Performativity
  • Participation
  • Authorship
  • New museology

• Case Studies

• An Exhibition (Budapest)

• Appearances

• About

ÚJ MUZEOLÓGIA


A muzeológia az intézményesített gyűjteményeken keresztül foglalkozik a műtárgyakkal, mindig az adott tudományterület (művészettörténet, történettudományok, társadalom- tudományok, természettudomány, stb.) szakmai kritériumai (forráskezelés, megőrzés, gyűjteményezés, kutatás, hozzáférhetővé tétel, interpretáció és kiállítás), fogalmai és módszerei szerint. A muzeológiának a gyűjtemények, illetve a gyűjteményekre vonatkozó tudományos kutatás, továbbá a kutatások eredményeinek nyilvános megmutatása egyaránt része – időben és térben változó módon. A 19. században intézményesülő modern, nyilvános múzeumok történetében a legerősebb fordulatot a reflexió „házon belülre” kerülése eredményezte: amikor az 1960-as évektől kezdve fokozaton beépültek a reflexiók a múzeum gyűjteményébe és reprezentációs gépezetébe.

A kulturális reprezentáció elméletében és gyakorlatában a hatvanas évektől kezdve érzékelhető az elméleti átrendeződés: az egymást követő társadalomtudományi és művészetelméleti fordulatok (~interpretáció ~diszkurzivitás ~kurátori [szemlélet]) hatásai megjelentek egyfelől a tudományos és művészeti szövegben, másfelől az alkotásokban és a vizuális műfajokban (műalkotásokban, műtárgyakban, kiállításokban) is. A múzeumi munkában ez járult hozzá a gyűjtemények tekintélyelvű, a tudományos kánonok változtathatatlanságán alapuló beszédmódjának kritikus/önkritikus, reflexív/önreflexív átértékeléséhez, a kiállítási tevékenységben pedig – a témaválasztáson túl – elsősorban a bemutatás (~bemutatási mód ~fehér kocka ~kiállított kultúrák) és a kurátori praxis kritikai megközelítését eredményezte (~interpretáció ~diszkurzivitás ~kurátori [szemlélet]). Az elméleti és módszertani átrendeződés végül a múzeumi oktatás tartalmi és funkcionális átalakulására is hatással volt.  A hetvenes és nyolcvanas évekre létrejött az a külső nézőpont, amely az addigi megközelítésekhez képest új diszkurzust teremtett: a fő irányokat a kulturális és szimbolikus reprezentációkhoz, a történelemhez (múlthoz) és a társadalomhoz való viszony kritikai alapokra helyezése jelentette – kiállítási interpretációk létrehozásával, és múzeumkritikai szövegek megfogalmazásával. Ezt az elmozdulást nevezi a múzeumtudomány (museum studies) a nyolcvanas évektől kezdve „új muzeológiának” (new museology). [1] A múzeum mint a politikai ideológia egy nyilvános intézménye ekkor indította el ’saját’ kritikai diskurzusát, amelyben olyan témák is megjelentek, mint a posztkolonializmus, a ’nemzet’ mint konstrukció, vagy a ’faj’ és a ’nem’ társadalmi, ideológiai és kulturális megközelítése. Az alkotók, a műtárgyak és a jelentések a múzeumban is új összefüggésbe kerültek, ami a gyűjteményeket és a gyűjteményi tudásra épített kurátori tevékenységet egyaránt formálta (~interpretáció ~kiállított kultúrák).            

Az „új” jelző használata egyfajta distinkcióra utal: a „régi” ellenében. [2] A muzeológiai szakirodalomban a nyolcvanas évektől rendszeresen találhatunk írásokat a „hagyományos”, „régi” kiállítási gyakorlat átfogó kritikai megközelítésére, [3] reflexiókat a kortárs kultúratudományként, -elméletként felfogott muzeológia „új” szemléletére – egyfelől a műtárgyak, a gyűjtés, a gyűjtemények és a kiállítások, másfelől a múlt, a történelem, a történet és a bemutatás új módszereinek és lehetőségeinek megfogalmazására. [4] Ahogy az antropológiai és kultúraelméleti szövegek írásában (~interpretáció), úgy a bemutatás (~bemutatási mód ~kiállított kultúrák) múzeumi/kiállítási világában, illetve a múzeumi tudás oktatási gyakorlatra fordításában, a múzeumi kommunikációban is új korszak kezdődött. Megerősödött a szubjektivitás és a többszólamúság szerepe, gyakoribbá váltak a szerzői megszólalások, érzékelhetőek lettek addig nem hallott, ismeretlen hangok (pl. bennszülöttek, nők), amelyek teljesen új nézőpontot nyitottak, új és más (demokratikusabb) értelmezési lehetőségeket teremtettek az intézmények számára [5] (~diszkurzivitás ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok). De nemcsak a módszertani és a tematikus változások jellemezték a diszkurzust, hanem az ezzel kapcsolatban kialakuló új gyakorlatok is: a művészek vagy társadalmi csoportok teret és lehetőséget kaptak gyakorlataik kiállítótérre alkalmazására, az alternatív térhasználati lehetőségek múzeumi/kiállítási bemutatására [6] (~együttműködés ~részvételen alapuló művészeti gyakorlatok ~performatív kurátori gyakorlatok ~diszkurzivtás ~oktatási fordulat ~kurátori [szemlélet]). Ez pedig nemcsak az alkotás és a (múzeumi) tudás, hanem a kurátori szerep és praxis átalakulását is eredményezte: az addigi ’előadás’ helyett dialógust teremtett a múzeumban a témák, a terek, a tárgyak és az emberek között (~interpretáció ~diszkurzivtás ~oktatási fordulat ~ kurátori [szemlélet]).

Az „új” jelző mellett a változás belsővé válásának fontos része lett a ’meta’ előtag is: Mieke Bal, kurátori tapasztalattal, elméleti, módszertani és gyakorlati érdeklődéssel is rendelkező holland irodalom- és kultúrakutató írja le és értelmezi a kiállítási tárgyak ’metafunkcióját’: azt a szituációt, amikor egy műtárgy nemcsak mint önálló tárgy/alkotás jelenik meg, hanem bemutatásán keresztül a múzeum és a muzealizálás gesztusa is láthatóvá válik. Ez nem más, mint az intézmények történeti és ideológiai szerepére adott önreflexív válasz, ennek beépítése a kiállítási munkába. [7] A műtárgyak metafunkciójának láthatóvá tételével nemcsak a tárgyak formája és jelentése, hanem a kurátor (saját) intézményére vonatkozó kritikája és tudása is érzékelhető lesz a kiállításban (~diszkurzivitás ~performatív kurátori gyakorlatok).  A múzeum ilyenkor változásra épített, dinamikus és diszkurzív játéktérré válik. A transzparencia, a kritika és a formációs eljárások bemutatása hozza létre azt a gondolkodásmódot, amit a múzeumtudomány az új muzeológia fogalmával jelöl. [8]

Az új muzeológia tehát a múzeumi tudás történeti változását jelenti: történeti átalakulásában szemléli a múzeumi interpretációt, a kiállítások megváltozott tudásra és tapasztalatra épített értelemadási praxisát, a kritika, az önreflexió és a szerzőség múzeumi szerepét, illetve a műtárgy, a gyűjtemény és a bemutatás egymást formáló fogalmait és praxisát (~interpretáció ~szerzőség ~performatív kurátori gyakorlatok ~diszkurzivitás ~bemutatási mód ~kiállított kultúrák). Ebben az összefüggésben a kiállítás nemcsak a tanulás és a szórakozás, hanem komplex politikai, ideológiai és esztétikai összefüggések megfogalmazásának helye, ahol a témára vonatkozó kortárs kurátori állásfoglalásoknak is szerepe van. Az új muzeológia viszont a muzeológia mint korszerű kritikai társadalom-, kultúra- és művészettudomány, illetve -elmélet születésének kulcsfogalma is.

A jelentős gyűjteménnyel rendelkező, meghatározó társadalmi szereppel bíró magyarországi múzeumokban az elmúlt húsz-huszonöt évben lényegesen lassabban megy végbe az önreflexióra és az értelmező metafunkciókra (is) épített muzeológiai fordulat, mint az elméleti szakirodalmat író és a gyakorlatot formáló nyugat-európai múzeumokban. Az intézmények társadalomformáló szerepe és társadalomkritikus hangja lényegesen gyengébb, és a kurátori munka elméleti megalapozottsága csak lassan válik az intézményi stratégia részéve. A jelentős gyűjteménnyel és meghatározó múzeumi tudással és gyakorlattal rendelkező magyarországi múzeumok közül legerőteljesebben a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum képviseli kiállítási munkájában ezt a szemléletet, a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum leginkább időszaki kiállításaival, ez utóbbi az elmúlt 8-10 éves gyűjteményfejlesztési/kutatási munkájába is beilleszti a módszertani tudás tapasztalatait. Viszont a kisebb léptékű, gyakran gyűjtemény nélküli, vagy független (különösen kortárs művészeti) intézmények könnyebben és gyorsabban reagálnak a nemzetközi tendenciákra. A gyűjteményi örökség komplex kritikája, az ideológiai és tudománykritika hiánya, továbbá a képzés elméleti hiányosságai együttesen okozzák azt, hogy a magyarországi múzeumi intézményrendszerből nagyon hiányzik a rugalmasan és naprakészen reflektáló kutatói és kurátori tudás, a „nagy” történetek mellett megfogalmazott alternatív kritikai magyarázat, de leginkább: a kiállításokkal létrehozott új és korszerű (múzeumi) tudás. 

 

Frazon Zsófia

 

 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Appadurai, Arjun– Breckenridge, Carol A.
2004 Gondolatébresztő múzeumok. A közszemlére tett örökség Indiában. In Erdősi Péter – Sonkoly Gábor szerk. A kulturális örökség. Budapest, L’Harmattan, Atelier (Atelier füzetek 7.), 305-321

Bachmann-Medick, Doris
2009 Cultural Turns. Neuorientierungen in den Kulturwissenschaften. Hamburg, Rowohlts

Bal, Mieke
2006 Kulturanalyse. Frankfurt am Main, Suhrkamp

Bennett, Tony
1995 The Birth of the Museum. History, Theory, Politics. London, New York, Routledge

Bouquet, Mary
1999a The Didactics of Exhibition Making. Focaal, 34,177-192
1999b Academic Anthropology and the Museum: Back to the Future. An Introduction. Focaal, 34,7-20.
2000 Thinking and Doing Otherwise: Anthropological Theory in Exhibitionary Practice. Ethnos, 65.2, 217-236
2001 Streerwise in Museumland. Folk. Journal of the Danish Ethnographic Society 43, 77-102

Clifford, James
1994 On Ethnographic Surrealism. In The Predicament of Culture. Twentieth-Century Ethnography, Literature, and Art. Cambridge, London, Harvard University Press, 117-152

Durrans, Brian
2001 Talking im Museums. Folk. Journal of the Danish Ethnographic Society, 43, 151-164

Elsner, John – Cardinal, Roger
1994 The Cultures of Collecting. London, Reaktion Books

James, Allison – Hockey, Jenny – Dawson, Andrew ed.
1997 After Writing Culture. Epistemology and Praxis in Contemporary Anthropology. London, New York, Routledge

Korff, Gottfried – Roth, Martin Hrsg.
1990 Das historische Museum. Labor, Schaubühne, Identitätsfabrik. Frankfurt am Main, New York, Paris, Campus Verlag, Editions de la Maison des Sciences de l’Homme

Korff, Gottfried
1988 Die Popularisierung des Musealen und Musealisierung des Popularen. Anmerkungen zu den Sammlungs- und Ausstellungstendenzen in den frühen Achtziger. In Fliedl, Gottfried Hrsg. Museum als soziales Gedächtnis? Kritische Beiträge zu Museumswissenschaft und Museumspädagogik. Klagenfurt, Kärntner, 9-23
2002a Museumsdinge: deponieren – exponieren. (Martina Eberspächer – Gudrun Marlene König – Bernhard Tschofen, Hrsg.) Köln, Weimar, Wien, Böhlau Verlag
2002b A néprajzi múzeum: a meghökkentés iskolája? Néprajzi Értesítő LXXXIV, 9-19.

Lumley, Robert ed.
1988 The Museum Time-Machine. Putting Cultures on Display. London, New York, Routledge

Macdonald, Sharon ed.
1999 The Politics of Display. Museums, Science, Culture. London, New York, Routledge

Macdonald, Sharon – Fyfe, Gordon ed.
1996 Theorizing Museums. Representing Identity and Diversity in a Changing World. Oxford, Blackwell Publishing (The Sociological Review)

Osten, Marion von
2012 (2005) Hozzáállás kérdése: változó módszerek, átalakuló diskurzusok, formálódó közösségek és kiállítás-rendezés.  In: Kékesi Zoltán, Lázár Eszter, Varga Tünde, Szoboszlai János szerk. A gyakorlattól a diszkurzusi 2012  Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képzőművészet-elmélet Tanszék, 293-306 o. mke.hu, MKE, Web. 2012. dec. 18.
http://www.mke.hu/sites/default/files/szoveggyujtemenyTT_0406_0518.pdf

Pollock, Griselda – Zeman, Joyce
2007 Museums After Modernism. Strategies of Engangement. Oxford, Blackwell

Vergo, Peter
1989 The New Museology. London, Reaktion Books