Párhuzamos különidők
Nemzetközi szimpózium
Időpont: 2019. február 1, 11–18 óra
Helyszín: Szoborcsarnok, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.
Az esemény a Mezosfera online magazin új lapszámbemutatója amely az 1971 – Párhuzamos különidők kiállításhoz kapcsolódóan jelenik meg.
Az 1971 – Párhuzamos különidők kiállítás két, egykorú műcsoportból indul ki, és ezeken keresztül mutat rá a Kádár-korszak képzőművészetének párhuzamos jelenségeire. Két meghatározó művészgeneráció összetett viszonyrendszerét vizsgálja, anélkül, hogy esztétikai vagy történelmi ítéletet mondana. Igyekszik feltárni és bemutatni a műveket, létrejöttük közegét: az eltérő és egyidejűleg létező művészetfogalmakat, az egymással szembenálló pozíciókat, vitákat, és végső soron a hatalom és művészet bonyolult kapcsolatát.
A szimpózium összekapcsolja az új Mezosfera lapszám nemzetközi szerzőit és az államszocializmus korszakában létrejött művészettel foglalkozó hazai művészettörténészeket és kutatókat. A nemzetközi szerzőket arra kértük fel, hogy saját kulturális kontextusukból kiindulva az 1968–1973 közötti időszakhoz kapcsolható szöveget írjanak. Ez az időszak Magyarországon és a keleti blokk több országában politikai fellazulás és gazdasági reformok időszaka volt, amely nagyobb nyitottságot hozott a világ felé. Ugyanakkor 1968-ban a Szovjetunió erőszakkal nyomta el a Prágai Tavasz néven ismert cseh reformtörekvéseket, a Varsói Szerződés országainak katonai részvételével. 1972-re Leonid Brezsnyev konzervatív kurzusa a szovjet politikában a reformok visszavonásához vezetett, és a kulturális élet viszonylagos szabadságát is megfékezte.
A nemzetközi szerzőkön kívül a Mezosfera lapszám magyar szerzők angolra fordított szövegeit tartalmazza, amelyek a 2019 tavaszán megjelenő kiállítási katalógusba készültek. A szimpózium a kiállításban és a Mezosfera számban felvetett témákkal foglalkozik. Milyen utópisztikus társadalom, intézmény és emlékmű elképzelésekkel reflektáltak a művészek az ideológia által vezérelt szocialista társadalmak építésére? Hogyan kapcsolódtak a nem rendszerkonform művészek és művészettörténészek az állami intézményekhez? Hogyan változott meg a tiltott és tűrt művészet értelmezése és recepciója 1989 után, az 1990-es és 2000-es évek nemzetközi túlértékelésétől, a jelenleg, egyes helyi kulturális közegekben jellemző nonszensz és elitista megbélyegzéssel való elutasításig?
11.00–11.45
Bevezető: Róka Enikő (Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár), Hegyi Dóra (tranzit.hu)
A Mezosfera magazin és a lapszám bemutatása: Szakács Eszter (tranzit.hu)
11.45–13.00
Kerekasztal-beszélgetés: Kint és bent
Ebben a szekcióban olyan köztes pozícióban lévő művészekről lesz szó, akiket a politikai rendszer hol támogatott, hol – különböző okokból – mellőzött.
Résztvevők: Hegyi Dóra, Hornyik Sándor, Tomáš Pospiszyl (Prága)
13.00–14.00
Ebédszünet (helyben)
14.00–15.30
Tárlatvezetés a kurátorokkal, Beke László részvételével
15.30–16.45
Kerekasztal-beszélgetés: Párhuzamos intézmények
Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején progresszív művészek számos kísérletet tettek arra, hogy bejussanak az állami művészeti intézményekbe, azonban ezek kudarcai miatt félnyilvános vagy fiktív intézményeket alakítottak ki.
Résztvevők: Kürti Emese, László Zsuzsa, Magdalena Ziółkowska (Varsó)
16.45–18.00
Kerekasztal-beszélgetés: Változó kánonok
A beszélgetés abból indul ki, hogy minden kulturális termék ideológiai keretek között jön létre. Hogyan vett részt a kortárs művészet a különböző politikai hatalmak legitimálásában, a közelmúlt különböző korszakaiban: a hidegháború évtizedeiben, az államszocialista rendszerek összeomlása idején és ma?
Résztvevők: Hock Beáta (Lipcse/Berlin), Mélyi József, Kathleen Reinhardt (Drezda)
Záró megjegyzések.
A szimpózium angol nyelven zajlik.
A Mezosfera szám szerzői: Bódi Kinga, Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Tomáš Pospiszyl, Kathleen Reinhardt, Enikő Róka, Szakács Eszter, Magdalena Ziółkowska
Szerkesztők: Hegyi Dóra, Szakács Eszter
A kiállítás kurátorai: Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Leposa Zsóka, Róka Enikő, Százados László
Együttműködő művész: Kaszás Tamás
Kép: 1971 – Párhuzamos különidők, kiállításenteriőr, hátul: Kondor Béla, elől Haraszty István műve. Fotó: Bakos Ágnes–Tihanyi Bence
