Könyvbemutató és filmvetítés élő zenével
Időpont: 2014. március 6.,19:00-21:00
Helyszín: Gólya Közösségi Ház és Szövetkezeti Presszó, 1083 Budapest Bókay János u. 34.
A könyv a tranzit. hu, az ACB Galéria és a Galeria Arsenal (Białystok) kiadásában és támogatásával készült. Grafikai terv: Fabian Aron
Program
19:00
Igor és Ivan Buharov: Az emlék ára
2014, 11 perc
A könyvet bemutatja: Paizs Miklós (Sickratman)
20:00
Igor és Ivan Buharov: Kormányeltörésben (hosszú verzió) 2013, 50 perc
The Pastorz zenekar élő zenéjével kísérve
– Hevesi Nándor, Kiss Árpád, Kovács “Royal” Ferenc, Porteleki Áron –
A könyv kiindulópontja a Igor és Ivan Buharov 2012-es białystoki kiállítása, ahol a Kormányeltörésben című filmet térben kiterjesztve, installációs
formában mutatták be.
A művészkönyv Igor és Ivan Buharov 1995 és 2011 között készült filmjeiből tartalmaz képválogatást, valamint rajzokat, festményeket, fotókat és talált képeket. A szövegek a filmekből származnak, illetve a művészek számára meghatározó idézetek, többek kötött Mihail Bakunyin, Piotr Kropotkin, Tolnai Ottó, Domonkos István írásaiból.
Ha a modernség tapasztalata az útonléttel, az ittlétből való kiszakadással kapcsolódik össze elválaszthatatlanul, akkor a Buharovok igazi kései - semmiképpen sem megkésett - modern művészek. Az avantgárd utópisztikus művészetéhez nyílt gesztusokban is csatlakozó Buharovok műveiben a kiszakadás vágya egyszerre nyilvánul meg a zaklatott-dinamikus külső mozgásban és a belső, a transzcendens utazásban. A filmhősök folyamatos utazása és a metafizikai jellegű gondolatok törmelékéből összehordott állandó zavaros beszéd ugyanannak a vágynak két oldalát testesíti meg. Csakhogy a Buharovok hősei nem a lét elviselhetetlen könnyűségével szelik át az országhatárokat és emelkednek szédítő spirituális magasságokba, mint a kortárs nyugati világ hálózati tereiben száguldozó hősei, a szerzőpáros ugyanis sosem felejtkezik meg - hogyan is felejtkezhetne meg? - a kelet-európai rögvalóságról, a vidékiség tapasztalatáról, amelyben az anyagi világ súlya, az egzisztenciális szegénység és kulturális megfosztottság végzetesen és nyomasztóan földhöz köti az embert. A Buharovok képeire jellemző posztszocialista tárgykultúra, a posztindusztriális romvilág groteszk-poétikus kollázsa fonja be az itt élő embert, aki e súlyt próbálja öntudatlanul is levetni. Futva, menekülve „támad szökhetnéke”, s a transzcendencia sejtelméről dadogva keres valami többet, miközben ugyanazokban az elnyűtt terekben mozog évtizedek óta egyre lepusztultabb arccal és testtel vagy éppen a vendégmunkáslét identitásvesztésében végződik a fenyegető és megalázó provincialitás előli menekülése. A könyv képei, a filmekből vett képkockák, a grafikák, plakátok felerősítik a filmekből kirajzó szorongást, amelyet a politikai hatalomgyakorlás a Kelet-Európában jól ismert, folyamatosan saját bőrünkön tapasztalt, az alattvalóként kezelt állampolgárt folyamatos kiszolgáltatottságban tartó módszerei, és általában a hadititoknak minősülő tudományos-politikai programok apokaliptikus fenyegetése, s valami még annál is univerzálisabb, a létezés ördögi oldala és a körülöttünk ólálkodó halál kelt bennünk. A hétköznapi valóság szövetét felhasító karneváli maszkviselet, a szürreális játékok, a humorral gazdagon átszőtt eltolások és elkapcsolások a szabadság nem is oly enyhe mámorával enyhítik a térbeli és időbeli, szellemi és fizikai lehatároltság nyomasztó tapasztalatát. A végtelenre nyitnak kaput.
(Stőhr Lóránt)