URBAN CAMP III.
Homo prospectus. A jövőbe látó ember (1)
"De ne beszéljünk a tényekről. A tényekkel már senki sem törődik. A tények csak a képzelet és az elmélkedés alapját alkothatják.” Jorge Luis Borges: Egy megfáradt ember utópiája (1975) (2)
Harmadik alkalommal kerül megrendezésre az Urban Camp, a Lehetőségek tere nyári, művészeti tábora! A workshop-sorozat első kiadásában az itt és mostra, a városi környezet empirikus, érzékszerveinken keresztüli megtapasztalására koncentráltunk, míg második alkalommal alászállásra hívtuk az érdeklődőket a történelem mélyrétegeibe. A jelen és a múlt fókuszba állítását követően idén – logikus módon – a jövő felé fordulunk; továbbra is a városi környezetet használva „játéktérként”, járatlan utak felfedezésére, illetve azok megalkotására tehetnek kísérletet a résztvevők.
Az ismeretlen, megfoghatatlan jövő kérdése – amelyről alkotott elképzelések mélyen gyökereznek a társadalom különböző szintjein, és amelyek egyben meg is határozzák annak alakulását – kezdetektől fogva foglalkoztatja az emberiséget. A jóslatok, víziók háborúkat indítottak el vagy vetettek azoknak véget, városok kialakításához járultak hozzá, de az egyes jövőképek befolyásolták az épített környezet vizuális képét is. A jövőbe tekintés általában végletes: a paradicsomi állapot megvalósulása és az emberiség szolgaságba jutása, illetve kipusztulása radikális végpontjai között viszonylag kevés az árnyalat.
Egy (túl) pozitív, ideális jövőképet, amelyre vágyunk, illetve elérni kívánunk, az utópia fogalmával írunk le. A kifejezés a görög ou (nem) és topos (föld) szavakból származik, szó szerinti jelentése nem‑föld, sehol‑hely. (3) Olyan jövőképet takar tehát, amely nem megvalósítható, a racionális és objektív valóságtól elrugaszkodott, elérhetetlen vízió, álom. Az utópia mint irodalmi műfaj gyakran útibeszámoló formájában írja le a lehetséges jövőképet; az első ilyen mű Morus Tamás 1516-ban írt, Utópia címmel emlegetett kötete (amely valójában a saját korához passzoló, meglehetősen terjengős a „Valódi aranykönyvecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a LEGJOBB ÁLLAMFORMÁRÓL és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz Sehol nevezetű szigetről” címet viseli). (4) Az útinapló forma lehetővé teszi, hogy az olvasó akként fedezze fel a benne foglalt jövőképet, ahogyan egy valóban létező földrészt vagy várost tenne.
A másik polaritást a disztópiák, másnéven anti-utópiák vagy angolul „cacotopia-k” képviselik; azok a jövőképek, amelyek – többször ugyan a jelen problémáira reflektálva, de – egy negatív, pesszimista végkifejletet írnak le. Olyan társadalmakat, ahol az emberiség legrosszabb tulajdonságai donimálnak, vagy éppen az ember mint „tényező” következményei, így egy globális katasztrófa, a teljes pusztulás írja át az ismert valóság képét; nyomasztó, sokszor rémisztő víziókat fogalmaznak meg.
A jövőről gondolkozni nemcsak pusztán kiváltság vagy irodalmi képzelgés, de az emberiség hajtóereje és fennmaradásának záloga is. Olyan karakterisztikusság, amely tudatosan vagy tudat alatt folytonosan munkálkodik bennünk, rövid és hosszútávon egyaránt. (5) Ha a jövőbe tekintés elkerülhetetlen, milyen lehetőségeink vannak a polaritások között? Mivel az utópia elérhetetlen, a disztópia pedig nemkívánatos, mi az a mező, ami e két szféra között létezik? Miként mozoghatunk ebben a keretrendszerben, az apokaliptikus vízióktól és az édentől egyaránt távol, a realitásokból kiindulva, de képzeletünk segítségével? Az Urban Camp idei kiadásában ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat.
[1] Martin E. P. Seligman és John Tierney fogalma. Martin E. P. Seligman és John Tierney: We Aren’t Built to Live in the Moment. (New York Times, 2017. 05. 19., https://www.nytimes.com/2017/05/19/opinion/sunday/why-the-future-is-always-on-your-mind.html); Makai Máté: A jövőbe látó ember (1749, 2021.05.24., https://1749.hu/fuggo/essze/a-jovobe-lato-ember-es-a-disztopia-otthonossaga.html)
[2] Xantus Judit fordítása. In: Jorge Luis Borges: Jól fésült mennydörgés. Összegyűjtött novellák. Jelenkor, Budapest, 2018, 529.
[3] https://lexiq.hu/utopia
[4] Czigányik Zsolt: Utópia álom és rémálom között. Virgilia, 87. évfolyam, 4. szám, 2022, 288.
[5] Ld. Martin E. P. Seligman és John Tierney írását.
Koncepció: Árva Judit
Az Urban Camp közreműködői:
07.03. Common Jam (Bíró Anna, Fajgerné Dudás Andrea, Szabó Eszter Ágnes) képzőművészek
07.04. Francsics Györgyi várostervező
07.05. Gyeviki Hajnal keramikus, A Soil Sciart Society alapítója
07.06. Csernák Janka social designer kutató
Szervezés: Francsics Györgyi, Hegyi Dóra, Puszt Zsófia, Szabó Dóra
GYAKORLATI TUDNIVALÓK
A workshopok naponta 16-21 között zajlanak. Javasoljuk, hogy a tábor minden napján vegyél részt. Kérjük, hogy akkor jelentkezz, ha legalább három workshopon jelent tudsz lenni, hogy közösség épülhessen, és a résztvevők jobban megismerhessék egymást.
A táboron való részvételért 10.000 Ft adományt kérünk, ami a tábor kezdete előtt átutalható vagy a kezdés napján készpénzben kérjük odaadni. Amennyiben gondot okoz az összeg, a tábor teljes ideje alatt végzett önkénteskedéssel lehet kiváltani.
Emellett szeretnénk kérni, hogy minden résztvevő vállaljon 2 óra önkéntes munkát, mert számunkra fontos, hogy ne csak a workshopok során valósuljon meg a részvételiség és a közösségi szellem. Ez azt jelenti, hogy a tábor ideje alatt két alkalommal érkezz hamarabb, vagy maradj tovább, hogy segíteni tudj a szervezőknek az előkészítésben, az elpakolásban, vagy az ételkészítésben.
Jelentkezés az alábbi linken június 28-ig. Maximális résztvevőszám 15 fő.
Facebook esemény: ITT
RÉSZLETES PROGRAM
Első nap // 2024. július 3., 16.00 – 21.00: Common Jam a Lehetőségek terében
Workshop vezetők: Bíró Anna és Fajgerné Dudás Andrea
Bemutatkozik a Common Jam, majd megtanuljuk használni a Common Jam Mapet (online térkép), majd a Lehetőségek tere környékén egy gyümölcsfához megyünk, amit megszedünk, és a gyümölcseiből közösen “Lehetőségek tere jamet” főzünk. Közben a Colonia Herbaria Ferus projekt keretében, a tér előtti mikroparkban ültetett csalánból és tyúkhúrból uzsonnát készítünk.
Ezenkívül a Common Jam szabad polcáról cserélhettek 2023-as Common Jameket műtárgyra, saját kezűleg készített alkotásra vagy eltett finomságra. Ha rendelkeztek „túlélő” receptekkel, amik szinte a semmiből készülnek, azokat is szívesen várjuk! Örülünk, ha körülnéztek a 8. kerületben és feltérképezitek közterületen lévő gyümölcsfákat, bokrokat amelyek felkerülhetnek az online térképre!
Common Jam (Bíró Anna, Fajgerné Dudás Andrea, Szabó Eszter Ágnes)
2013 óta minden ősszel megrendeztük Szabó Eszter Ágnessel a Common Jam happeninget és kiállítást Budapesten. Minden évben kiválasztottunk egy közterületen lévő almafát (mindig másikat, és ezzel a gesztussal egy városi almafa-térképet is rajzoltunk), megszedtük, majd a termést a galériába vittük, megpucoltuk és befőztük, tartósítottuk és dunsztba helyeztük.
Általában a következő kiállításmegnyitón vettük ki a dunsztból az előző évben eltett lekvárokat, miközben a galéria falain Fajgerné Dudás Andrea előző évi almaszedést dokumentáló olajfestményeit és Szabó Eszter Ágnes műalkotásait állíttottuk ki. A dzsem maga a műtárgy és az almaszedés-befőzés folyamata is alkotói folyamatnak minősül.
A dunsztból kivett „Common Jameket” egy közösségi polcra helyeztük: elcserélhetők más műtárgyra vagy házilag készített, eltett ételre. Így minden dzsem egy-egy történetet, emléket hordoz. 2023-ban, tavaly volt 10 éves a Common Jam és idén már Szabó Eszter Ágnes nélkül folytatjuk tovább. Bíró Anna (jelenleg MKE, Intermédia hallgató), aki 2022-ben csatlakozott hozzánk, lakóhelyének, a XI. kerületnek a gyümölcsfáit megjelenítette egy online térképen. Így jött létre az online Common Jam Map, amelyen egyszerűen át lehet tekinteni az eddig feltérképezett gyümölcsfákat, illetve bejelölni újabbakat.
A Common Jam Facebook profilján minden információ megtalálható a projektről.
Második nap // 2024. július 4., 16.00 – 21.00: Ember tervez, de miért?
Workshop vezető: Francsics Györgyi
Beszéljünk a tényekről, beszéljünk a jövőről. Az jövő városa ideálisan a városlakók igényei mentén, a létező városi kontextust tiszteletben tartva alakul ki. Ha összegyűjtjük ezeket az igényeket és az alapjukat adó szükségleteket, azokból milyen közös, elképzelt várost tudunk építeni?
Az workshopot egy bevezető beszélgetéssel kezdjük a várostervezésről és a fejlesztések mögötti szükségletekről, adaptálva Abraham Maslow amerikai pszichológus motivációs elméletét is. A megbeszélteket szem előtt tartva csoportokban sétára indulunk a Lehetőségek tere környékén, hogy felfedezzük a helyi városi környezetet, és feltérképezzük, hogy milyen célok formálták, a lakók milyen igényeit elégíthetik ki a különböző megépült elemek. A séta során gyűjtött tapasztalatokat és megfigyeléseket megosztjuk egymással, majd hozzá fogunk az elképzelt jövőbeli városunk modellezéséhez. A makettek megépítéséhez a feltérképezett és még be nem teljesített szükséglete(in)khez különböző anyagminőségeket rendelünk. Így megálmodott városunk változatos megjelenésű, hol természetes, hol mesterséges anyagokból építkező, színes kavalkádként fog formát ölteni.
Francsics Györgyi, a Lehetőségek tere közösségszervezője, építész alapképzése után egy tájépítész irodában helyezkedett el Londonban, jelenleg pedig a velencei építészeti egyetem várostervező szakát fejezi be és mesterdiplomáján dolgozik, aminek fő fókusza a részvételiség és a fiatalok bevonás a várostervezésbe. Az elmúlt években, ötletgazdája és társszervezője volt egy Olaszországban megrendezett ifjúsági csereprogramnak, ahol a környezetvédelem és művészet kapcsolatával foglalkoztak, Sanghajban pedig tanársegédként kezdeményezője volt egy olyan közösségi fesztivál szervezésének, ahol a helyiek megismerhették a 15 perces város koncepcióját, és részt is vehettek annak tervezésében. Projektjeinek fontos (módszertani) eleme a kreatív és játékos nyelven való együttgondolkodás és az egymástól tanulás.
Harmadik nap // 2024. július 5., 16.00 – 21.00: TAPAS-tal-ás / Tálalók jövőbeli élelem-rituálékhoz
Elmélkedés az élelemhez és a talajhoz fűződő viszonyainkról
Workshop-vezető: Gyeviki Hajnal
2050. Az emberiség hatalmas változáson ment keresztül. Összeomlottak a század elejéig megszokott intézményi struktúrák, a kapitalizmus szövete a végletekig szétfeslett. A globális élelmiszerrendszerek helyébe önellátó helyi közösségek hálózata lépett. Ez bizonyult az egyetlen életképes megoldásnak, miközben a legtöbb nagyváros, így Budapest népessége is kisváros méretűre csökkent. Egy frissen alakult, 50 fős kisközösség tagjaként minden korábbinál több szerepünk lett mindennapi ételünk előállításának folyamatában. Olyan képességeket szereztünk, amiről korábban nem is mertük gondolni, hogy alkalmasak vagyunk rá: például az időjáráshoz igazodva vetni, betakarítani, felismerni a jó minőségű termőtalajokat és azok gyümölcseit, az ehető vadnövényeket és gombákat.
Egy új kultúra születésének lehetünk tanúi, melyben hálaéneket írtunk a legnagyobb természeti erőknek és a legkisebb mikrobáknak: élőknek és életteleneknek, akik hozzájárulnak a sejtjeinket felépítő tápanyagok felszívódásához. Meditációnkat a földön mezítláb állva vagy ülve végezzük, bepótolva ezzel sokévnyi elszigeteltséget. Újjáépítjük a talajjal kapcsolatos viszonyunkat, hogy a táplálékhoz és ezáltal a magunkhoz és egymáshoz fűződő viszonyunk is épüljön. Az étkezéseinket együtt, egy közösen megírt rituálé mentén tartjuk.
A workshopon ezen jövőbeli élelem-rituálék tálalóit készítjük el, felhasználva saját talp-lenyomatainkat, különböző kistermelői zöldségeket és a kerület ehető gyomnövényeit. Ezekből egyszeri (“monotípia”) lenyomatokat készítünk agyagra, majd felvágjuk és tálaló formára hajtjuk őket. A tálakat kiégetve és bemázazva kapjátok vissza, hogy otthon is használhassátok őket.
Gyeviki Hajnal keramikusművész 2024-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervező mesterszakán. 2022 óta tart felnőtteknek kerámiaszakköröket és készít eladásra használati tárgyakat. Autonóm munkáival az ökológiai fordulat társadalmi- kulturális lehetőségeit vizsgálja. Asszociatív módon dolgozik, gyakran élve a funkcióvesztett tárgyak adta narratívákkal. Kutatási területei az ökológia, az élelem, a táj és a talaj spekulatív jövőképei. Az Oktopusz Stúdiók kerámiaműhelyének tagjelöltje és a Soil Sciart Society kollektíva társalapítója.
Negyedik nap // 2024. július 6., 16.00 – 21.00: Homo Speculator
Workshop-vezető: Csernák Janka
Az alkalom során arra keresünk válaszokat, hogy milyen kollektív és egyéni világok képzelhetőek el a spekulatív design eszköztárán keresztül. A foglalkozást egy oldódást segítő bemutatkozással kezdjük, ahol a változó világban fontosnak tartott, túléléshez szükséges eszköztárunkat vesszük sorra. Ezután rövid, a design eszköztárából merítő kutatási folyamaton keresztül reflektálunk a szabadon választott utópikus/disztópikus világunkra, interakcióban a többiek ‘jövő-buborékjával’. Ezeket a ‘jövőbuborékokat’, kísérleti diorámákat aztán vegyes techikával el is készítjük és kollektív installációvá rendezzük, ezzel is visszautalva a közösség-egyén kölcsönhatására a jövőképünk tekintetében.
Csernák Janka DLA social designer, kutatóként dolgozik a MOME Innovációs Központ Social Design HUB tagjaként. 2014 óta dolgozik a social design területén, ahol piaci alapú termék- és koncepciótervezőként és kurátorként szerzett tapasztalatai mellett jellemzően hátrányos helyzetű csoportok design alapú megközelítésével foglalkozik. A doktori és egyetemi kudományos kutatásai során jellemzően a design és kreativitás-alapú módszerek hátrányos helyzetű női közösségekre és serdülő fiatalokra gyakorolt hatásával foglalkozik, emellett a nemek közötti egyenlőség és design kapcsolatát illetve spekulatív design témákat is kutat. Rendszeresen publikál és vendégoktatóként oktat Zágrábban (ALU), Gentben (KASK, HOGENT) és Tallinnban (EKA) multidiszciplináris social design kurzusokat, valamint hackathonok és nyári egyetemek során workshopokat tart. Alapítótagja a Social Design Network nemzetközi hálózatnak.
