Urban Camp 4
Kitérő
„A hely és a nem-hely inkább két ellentétes pólust jelöl: míg az első sosem tűnik el, addig a másik sosem valósul meg teljesen.” [1]
Negyedik alkalommal rendezzük meg az Urban Campet, a Lehetőségek tere nyári művészeti táborát. Az elmúlt három év során idősíkok mentén vizsgáltuk a városi teret: először az itt és most érzéki megtapasztalására fókuszáltunk, majd a múlt rétegeibe alászállva kutattuk a környezetünkbe ágyazódott történeteket. A tavalyi tábor során a jövő felé fordultunk, és képzeletünk segítségével utópiák és disztópiák között mozogva próbáltuk megalkotni saját városi vízióinkat. Idén új fejezetet nyitunk, és olyan terekkel dolgozunk, amelyeket gyakran alig veszünk észre.
Vizsgálódásunk középpontjában azok az átjárók állnak, amelyek a Lehetőségek tere közvetlen szomszédságában lévő, az 1970-es években épült Losonci panel lakótelepen találhatók. Ezen a területen megfigyelhető az akkori lakótelepek jellegzetes kialakítása, amelyekben tükröződnek a szocialista funkcionalista városrendezés irányelvei. Fontos volt, hogy minden szolgáltatás rendelkezésre álljon, amire a szocialista társadalomnak szüksége lehet, így például közel legyenek az iskolák, óvodák, az egészségügyi szolgáltatások és az üzlethelyiségek. [2] Az épületegyüttesek rendezésének szükséges elemei az átjárók, amelyek a különböző „hasznos” terekből való áthaladást biztosítják. Ezek a jellemzően sötét átkelőhelyek minden esetben olyan terek, ahol az ember nem időzik hosszasan, nem alakít ki emlékeket, élményeket, így úgynevezett nem-helyeknek tekintjük őket.
A nem-helyek fogalmát Marc Augé francia antropológus alkotta meg az 1992-es Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába című könyvében, ahol kultúrantropológiai szempontból vizsgálta a késő kapitalista városi tereket. Feltevése szerint korunkat egyre inkább olyan terek uralják, amelyek személytelenek, identitás nélküliek, amelyekhez nem tudunk kötődni. Augé nem-helynek tekinti az aluljárókat, a bevásárlóközpontokat, a tömegközlekedési csomópontokat: azokat az átmeneti zónákat, ahol sosem tartózkodunk huzamosabb ideig. Míg az antropológiai kutatás a fogyasztói társadalom által kizsákmányolt terekre fókuszál, addig az Urban Camp során egy, a szocializmusban épített környezetre reflektálunk a jelenkori társadalom szemszögéből.
Az átjárók sokrétű asszociációs és értelmezési lehetőséget nyújtanak a művészeti vizsgálódáshoz. Tekinthetünk rájuk úgy, mint transzcendentális világok közötti “kapukra”, mint kihasználatlan városi terekre, vagy mint egy történelmi korszak emlékdarabjaira.
A negyedik nyári művészeti táborunk során ezek felé a rejtett, látszólag jelentéktelen terek felé fordítjuk a figyelmünket, és arra teszünk kísérletet, hogy a semmiből közös tereket, az átjárókból megállókat hozzunk létre. Hogyan válhat egy átjáró a kapcsolódások helyszínévé, és miként teremthetünk benne emlékeket? Mi történik akkor, amikor a semmi tartalmat kap; ha egy nem-helyre helyként kezdünk el tekinteni? A négy nap során, négy meghívott művész vezetésével ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a válaszokat.
[1] Marc Augé: Nem helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. [Non-Lieux, Introduction á une antropologie de la surmodernité, 1992.] Műcsarnok, Budapest, 2012.
[2] Ulla Terlinden: Die drei Kulturen des Wohnens. Ein theoretisches Konzept für eine Untersuchung sozialer und ästhetischer Leitbilder in Architektur Städtebau und Innengestaltung. In: Kerstin Döhöfer (szerk.): Wohnkultur und Plattenbau: Beispiele aus Berlin und Budapest. Reimer, Berlin 1994, 17-33.
Koncepció: Francsics Györgyi, Hegyi Dóra, Horváth Anna, Puszt Zsófia, Szabó Dóra / Lehetőségek tere
Az Urban Camp közreműködői: Ádám Anna és Kertész Endre, Igor és Ivan Buharov, Illés Haibó és Melykó Richárd, Koltay Dorottya Szonja
Tábornapok:
07.15. (0.nap)
ÁDÁM ANNA
„Elrabolom a szíved, és azért fogsz visszajönni, mert nálam van”
Szomatikus írás és hangköltészeti performansz workshop
A workshopon szövegírással és hangköltészeti performansszal foglalkozunk. Témánk az intim kapcsolódás, és annak hol saras, hol süppedő, hol szenvedélyes, hol lüktető, hullámzó dinamikái. Hogy épp egy szakítás után vagy, friss kapcsolatban, húsz éve házasságban, vagy még soha nem volt párkapcsolatod, lényegtelen; a workshop úgy van kialakítva, hogy mindenki találjon benne számára aktuális csatlakozási pontot.
A workshopot egy személyes hangvételű performansz nyitja meg – Kertész Endre zenész elillanó közreműködésével –, amiben szöveg és cselló fonódik össze. Az inspirációként és hangolódásként szolgáló előadást egy kétórás alkotói fázis követi, amiben már nem csak befogadó vagy, hanem aktívan te is írsz és a hangoddal kísérletezel. Az elkészült szövegeket egy intim hangköltészeti kórussá szőjük össze egyszerű improvizációs gyakorlatok mentén, amiben mindenki pont annyira mutatja meg magát, a hangját és a szövegét, amennyire szeretné. A workshopot egy közös köztéri intervencióval zárjuk: az elkészült kollektív vers-performanszot egy különleges akusztikai adottságokkal rendelkező átjáróban is megszólaltatjuk, több szólamban.
Ez a workshop neked szól, ha:
▪️nő vagy és elmúltál már 18
▪️szeretsz írni és szívesen dolgoznál saját szöveggel,
▪️érdekel, hogyan lehet hanggal, testtel, jelenléttel kísérletezni,
▪️belekóstolnál a performansz gyakorlatába,
▪️szívesen dolgoznál másokkal, érdekelnek a szomatikus és experimentális módszerek, a közösségi alkotói gyakorlatok,
▪️megszólítanak az alábbi hívószavak: test, intimitás, magánmitológiák, párkapcsolat és naplóbejegyzések, szelíd szerelmi topográfiák, és az érme másik oldala: a romantikus pókháló gennyes szennyese…
Ádám Anna alkotóművész, koreográfus, kulturális vállalkozó és közösségi aktivista, aki az elmúlt húsz évben terek és közösségek építésével foglalkozott. Munkássága szabadon áramlik a szöveg, kép, tárgy, performansz, közösségi gyakorlatok, illetve a művészeti közeg működését, a kortárs szcéna retorikai zsákutcáit megkérdőjelező kritikai reflexió között. Ő alapította a School of Disobedience (Engedetlenség Iskolája) nevű művészeti projektet, amely a hagyományos akadémiai művészképzést megkérdőjelező kritikus, radikális és experimentális oktatási platform. Az iskola ugyanakkor egy közösségi művészeti gyakorlat is, egy részvételi, az előadó és a néző kitartását is próbára tevő (durational) performansz, ami folyamatosan átalakul, mozog és úton van; most is.
Ádám Anna 2014-ben Párizsban alapította meg saját társulatát, a Gray Box-ot, majd 2023-ban elindította az évente megrendezésre kerülő Performance Now! Fesztivált. Munkái Európa, Afrika és Dél-Ázsia múzeumaiban, galériáiban, színházaiban és nem intézményesített tereiben is bemutatásra kerültek.
07.16. (1. nap)
IGOR ÉS IVAN BUHAROV
Dadaista filmkészítés caffenol technikával analóg filmre
Átjárás a digitális és elfeledett technikák között
A workshop során több szinten is átjárót nyitunk, illetve szökésvonalakat létesítünk a különböző világok és dimenziók, mint pl. az ébrenlét és az álom, a valóság (dokumentum) és a fikció, analóg és digitális között. Az analóg kép egy varázslathoz hasonlóan a szemünk előtt jön elő, így ezek a tapasztalások új időkapukhoz vezetnek el minket. Az analóg kép- és mozgóképalkotás háttérbe húzódott a digitális technika megjelenésével, így a véletlen mint a képalkotói folyamat része is kevesebb szerepet kap napjainkban. Fontosnak tartjuk, hogy ez a tudás fennmaradjon, tovább adódjon.
A nap folyamán "dadaista" script írással indítunk, ahol a résztvevők impresszióit véletlenszerűen állítjuk össze közösen egy kísérleti forgatókönyvvé, helyszínként a környék átjáróit fókuszban tartva. Ezek után megismerkedünk a dupla szuper 8-as kamera működésével, befűzésével, fényméréssel, élesség beállításával, majd ezt követi a komponálás és a forgatás. Megismerkedünk a Lomo előhívó tank befűzésével, bekeverjük az ökotudatos hívófolyadékokat, majd előhívunk.
Caffenol technikát fogunk használni a fekete-fehér Foma 100-as anyag előhívásához, ahol maga a hívó folyadék instant kávé, mosószóda és C-vitamin. A Foma anyag előhívása öt fürdőn keresztül történik, és persze sokkal hosszabban, mintha hagyományos kémiával hívnánk elő. Az előhívó anyagok nem jelentenek plusz terhet a környezet számára, és a technika által a kapott kép archaizáló, időtlenítő hatásával ismerkedhetünk meg.
A workshopra érdekes inspiráló kellékeket, tárgyakat, ruhákat, kiegészítőket szeretettel várunk a jelentkezőktől!
Igor és Ivan Buharov: "A Buharov fivérek harminc éve járják sajátos útjukat a radikális avantgárd és neoavantgárd hagyományok mentén, szoros kapcsolatot ápolva a kelet-európai dadaista, szürrealista és anarchista művészeti tendenciákkal. Munkáikat a műfaji kötöttségektől való tudatos elhatárolódás jellemzi, amely gyakran az abszurditás, a dekonstrukció és a szubverzió játékos eszközeit alkalmazza. Művészeti állásfoglalásuk egyszerre világértelmezési kísérlet és a forma, a folyamat, valamint a jelentés folyamatos újragondolása. Maga az alkotás aktusa és médiuma – legyen szó játékfilmről, kísérleti moziról, videóról, festményről, grafikáról, installációról vagy performanszról – számukra mind-mind a művészeti konvenciók és kulturális normák radikális megkérdőjelezésének közege." (Miklósvölgyi Zsolt)
07.17. (2.nap)
ILLÉS HAIBO ÉS MELYKÓ RICHÁRD
A hamis helyreigazítása
Próbáljuk meg performatív gondolkodással megkörnyékezni mindennapi átjáróinkat! Mintha ezek a nem-helyek tartogatnának valamiféle kockázatot, amelyet a közélet „gyors konfliktusai” generálnak. Általában egy nem-hely át is vezeti a feszültséget, de az nagyon sokszor ott reked − benne kóvályog. Ez egy olyan helyzet, amit kár lenne elszalasztani. A kérdés, hogy hogyan lehet becserkészni a megrekedt/felgyülemlett társadalmi ingerültséget?
A művészeti gyakorlatunkban használt performansz-installáció fogalma egy megtervezett, ha úgy tetszik, koreopolitikai (André Lepecki) magatartást javasol, amely megpróbálja visszaszerezni a testek szabad mozgását és jelenlétét a térben. Munkáink különböző erejű instrukciók, partitúrák mentén teremtenek meg egy sajátos, de nem hivalkodó jelenlétet, amit taktikus performanszművészetnek tekintünk. Ezen gyakorlatokat és hozzáállást csatornázzuk be, illetve adaptáljuk a workshop formátumába.
Az alkalom során az átjárók és a nem-helyek közbiztonságát értelmezzük át és kíséreljük meg kifejezni – ha kell, újrafogalmazni, majd performatív rendszerként a gyakorlatba átültetni. Ezzel feszegetjük a partitúra írás kereteit. Ezen túl a fennhatóság ismert kontrolláló eszközeit próbáljuk meg kisajátítani, hogy azokból létesítsünk egy másfajta közbiztonságot a nem-helyekre. Kiforgatjuk a „koreorendőrség” fogalmát, vagyis azt, ahogyan a hatalmi struktúrák korlátozzák az emberek mozgását és viselkedését a közterekben.
Illés Haibo báb- és látványtervező, Melykó Richárd médiaművész. A Budapesten élő interdiszciplináris művészházaspár a performansz időbeli kiterjesztésével kísérletezik, társadalmi tapasztalataik alapján. 2020 óta a részvételiség gyenge pontjait kutatják, folyamatosan reflektálva a közös képzelőerő lehetőségeire. Számukra a konformitás egyszerre kiindulópont és értékes performatív nyersanyag. Művészetük formátumát elsősorban performansz-installációk, valamint instrukció alapú darabok határozzák meg. Praxisuk egy folyamatban lévő bátorságpróba a „jelenlét kudarcában”.
07.18. (3.nap)
KOLTAY DOROTTYA SZONJA
„Járok, járok, magamon is átjárok”
Egyikünkből jutunk a másikunkba. Olyan személyes tapasztalatokkal dolgozunk a workshop során, amikben szerepet játszik a transzformáció. Játékokon keresztül átalakulással kapcsolatos tudásunkat, átjártasságunkat osztjuk meg egymással. Nem leányálom az (alak)váltás, ezzel kapcsolatban nehézségek merülnek fel; mind hagytuk már magunkat is magunk mögött. Megnézzük, kinek mi segített ebben, hogyan jutottunk át, min vagy kin mentünk keresztül.
Térképet készítünk, mesét írunk, vizualizálunk, fikcióval és saját történetekkel dolgozunk. Ismerős szövegeket, mondókákat gyúrunk át. Megnézzük, mit tudunk összekapcsolni a különböző életutakból származó emlékeinkből.
Megnézzük azt is, hogyan voltunk képesek meghaladni korábbi állapotainkat. Most túl tudunk-e egyáltalán jutni magunkon, és megérkezni a másikhoz? Külső helyszíneket aktiválunk, a környék átjáróit tesszük meg játékterünkké. Találkoztatjuk a történeteinket, felfűzzük erősségeinket, egy közösen mozgatható tárgyat hozunk létre és megsétáltatjuk. Átjáróról átjáróra abban bízunk, hogy összeadódhatnak képességeink, és valahová csak jutunk.
Koltay Dorottya Szonja képzőművész, 2020-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és grafika szakán. Műveit az interdiszciplináris szemlélet és a mediális sokféleség jellemzi. Az elmúlt években rendszeresen dolgozott független és kőszínházi előadásokban; az itt szerzett tapasztalatai visszaköszönnek az installáció- és a tértervezés terén, valamint a performatív és közösségi színházi módszerek alkalmazásában is. Személyes kiindulópontból vizsgálja a kollektív emlékezet és a generációkon átívelő narratívák működését. Munkáiban különös hangsúlyt kap a játék és az abszurditás. 2024-ben Seress Annával közösen elnyerte a Kassák kortárs művészeti díjat a „Téglatan – ne épülj (be)” című kiállításterve alapján, amelyet a Kassák Múzeum jelenleg mutat be önálló kiállítás formájában.
JELENTKEZÉS a következő form kitöltésével július 10-ig:
https://forms.gle/iozhkWhQcGm1pj2Y9
GYAKORLATI TUDNIVALÓK
A workshopok naponta 16-21 között zajlanak. Javasoljuk, hogy a tábor minden napján vegyél részt. Kérjük, hogy akkor jelentkezz, ha legalább három workshopon jelent tudsz lenni, hogy közösség épülhessen, és a résztvevők jobban megismerhessék egymást.
A táboron való részvételért 10.000 Ft adományt kérünk, ami a tábor kezdete előtt átutalható vagy a kezdés napján készpénzben kérjük odaadni. Amennyiben gondot okoz az összeg, a tábor teljes ideje alatt végzett önkénteskedéssel lehet kiváltani.
Emellett szeretnénk kérni, hogy minden résztvevő vállaljon 2 óra önkéntes munkát, mert számunkra fontos, hogy ne csak a workshopok során valósuljon meg a részvételiség és a közösségi szellem. Ez azt jelenti, hogy a tábor ideje alatt két alkalommal érkezz hamarabb, vagy maradj tovább, hogy segíteni tudj a szervezőknek az előkészítésben, az elpakolásban, vagy az ételkészítésben.
