tranzit.hu/

Megnyitó performansz és party:
2016. június 16., 19-00 h
Koncepció: Molnár Csaba & Szeri Viktor; Résztvevők: Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Szeri Viktor, Vavra Julcsi; Zene: keleman

Helyszín: FKSE - Stúdió Galéria. 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.
Nyitva tartás: K, Cs, P: 12-18 h; Sze: 12-20 h; Szo: 14-18 h
Megtekinthető: 2016. július 30-ig

A szívünk egy másik ország című nemzetközi csoportos kiállítás a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol lehetőségünk nyílik a társadalmi elvárásoktól, ideálképektől és normáktól való elrugaszkodásra. Szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyre szabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. A kiállítás felteszi a kérdést, lehet-e a barátság életforma, egy identitáskategóriák és nemi szerepek feletti queer politika alapja. Ezáltal pedig rámutat arra, hogy a barátságra tekintehetünk úgy is, mint az egyenlőtlen erőviszonyokat megszilárdító heteronormatív társadalmi berendezkedés alternatívája. A kiállítás a tranzit.hu Választott család című hosszabb távú kutatási projektje keretében valósul meg.

A barátság a társadalom legkisebb egysége, amely két ember legőszintébb, egyenrangú szövetségeként több évszázados múltra tekint vissza a nyugati filozófiai gondolkodásban. Egy olyan, párbeszéden és egyenlőségen alapuló, önmagáért való és tiszta kapcsolatforma, amely Anthony Giddens brit szociológus szerint eleget tehet a demokrácia ideáljának a modern társadalmakban. Egy alternatív valóság, amelynek szabályait és szerepköreit a résztvevők bármikor újragondolhatják azzal a könnyedséggel, amellyel létrehozták őket. Az egymás megismerésén és folytonos értelmezésén alapuló barátságokban mindemellett kreatív potenciál lakozik, amely egyszerre segíti a közös és az egyéni víziók megvalósulását. A barátságban a másik megtapasztalása által önmagunk lehetünk, és ezért nem csupán az intimitás legtisztább megnyilvánulása, de kritikus fénytörésbe helyezi a szeretet normatív intézményeit is, amelyek nem mindig vagy csak részben képesek beváltani a hozzájuk fűzött, univerzális ígéreteket.

A kiállítás túlmegy a privát tér intim egységén, és rámutat arra, hogy a barátság mint életforma magában hordozza a politikai ellenállás lehetőségét is. A társadalom által előírt szerepek és viselkedésminták folytonos megkérdőjelezésének kollektív gyakorlata ugyanis felforgató erejű lehet, és hozzájárulhat a készen kapott értékek fokozatos újrangondolásához. A barátság nemcsak a feminista kritikában jelenik meg mint lehetséges válasz a férfiak által dominált társadalmi berendezkedésre, de a homoszexualitás számára is alternatívát jelent. Michel Foucault egy 1981-es interjúban kifejti, hogy a homoszexualitás köré épülő társadalmi tabuk alapja pontosan az, hogy felismertünk egy szexuális identitást, amelyhez makacsul ragaszkodunk. Míg a melegjogi aktivizmus számára a politikai potenciál a társadalmi nyilvánosságban, vagyis a meleg és leszbikus együttélési formák normalizálásában rejlik, addig a francia filozófus éppen a homoszexuális életforma történelmi és kulturális múltjának hiányából fakadó ábrázolhatatlanságában látta a lehetőséget. Foucault szerint, ha a homoszexualitás a barátság meghatározhatatlan irányába halad, lehetőség nyílik megélni mindazt, ami két ember között létrejöhet és élvezetet okozhat. Egy olyan, még formába nem öntött kapcsolatot ír le, amelyet az elejétől a végéig ki kell találni, és amelyben a hangsúly a szexualitásról a lehetőségekre helyeződik. Ezáltal egy identitáskategóriák feletti queer politikát irányoz elő, amely a barátság amorf terében véletlenszerűen összetalálkozó erővonalak mentén találja meg szövetségeseit.