Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola
2007.szept 21-23.
FOLYTATÓDIK A TRANZIT. HU ÁLTAL ELINDÍTOTT MŰVÉSZETELÉMLETI ÉS GYAKORLATI SZABADISKOLA
A Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola következő szemináriumát Anders Kreuger svéd kurátor és Miriam Bäckström svéd művész vezetik.
Szemináriumuk címe Spekulációs gyakorlat, melynek keretében a spekulációval, mint a kortárs művészet területén alkalmazott attitűddel és módszerrel foglalkoznak.
…
Gyakran a spekuláció a válasz a művészet egyik legfontosabb kérdésére: Mi az érdekes? A bizonytalanság, a nyugtalanság, de még a tudatlanság is érdekesebb lehet, mint az ellentétük. A művészetet akkor nem tartjuk érdekesnek, ha nem éri el a célját, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy valójában mi is ez a cél. A spekuláció meglehetősen jól működik, ha a szabadság és a kiszámíthatatlanság elérésében reménykedünk, amelyek néha a céltalanság egyetlen ellenszerei.
…
Lehet a spekulációról több különféle kontextusban beszélni, de sokkal nehezebb megmondani, hogy mit takar a fogalom ténylegesen, számba venni a konkrét műveleteket, amelyeket magába foglal, pontosan jellemezni a területet, amelyet lefed. Lehet, hogy a spekuláció fogalma valójában annyira tág, és megengedő, hogy csak a művészetben működik, és sehol máshol.
Időpont:
2007. szeptember 21-23
Jelentkezési határidő 2007.szeptember 8., angol nyelvű motivációs levéllel az office@tranzitinfo.hu címen.
Spekulációs gyakorlat
Az utóbbi négy-öt évben elég intenzíven dolgoztunk együtt. Együttműködésünk a művész és kurátor közötti meglehetősen konvencionális munkamegosztásból adódó gyakorlattól az elmélyült beszélgetésekből kibontakozó közös szerzői munkáig, valamint a konzultációkból és kölcsönös inspirációból létrejött bonyolult kapcsolatig terjedt.
Erről tanúskodik Miriam Bäckström filmje, a Kira Carpelan, amelyben Anders Kreuger a ‘tréner’ ellenszenves karakterét alakítja. Ez persze a művészvilág etikettjének feje tetejére állítása: a kurátor általában nem szokott fizikailag is megjelenni abban a munkában, amelynek létrejöttét segítette, támogatta. De mi élvezzük, ha ’olyan dolgot mondunk, amit nem lenne szabad kimondani’ és ’olyan dolgot teszünk, amit nem lenne szabad megtenni’.
Beszélgetéseink egyik visszatérő témája a spekuláció, elmélkedés, mint attitűd (a spekulatív gondolkodás, mint a jövő pro-aktív tükrözése, a kifejezés etimológiai értelmében, amely a latin ’speculum’ szóból származik), és mint módszer (spekuláció, mint ellenszegülés, bejáratott témák, és elfogadott vélemények elutasítása) fontossága.
Azt állítjuk, hogy a spekuláció ebben a két értelemben elengedhetetlen a kreativitáshoz és a művészi gyakorlat részeként. Igaz, a spekuláció közelebb áll a gondolkodás átlátszatlan folyamatához, mint a tudás átlátható működéséhez. A The Life of the Mind című művében Hannah Arendt gondolkodásról adott meghatározása szintén azt a dimenzióját emeli ki a folyamatnak, amire a művésznek és a kurátornak is egyaránt képesnek kell lennie: tartalmasan elmélkedni a megismerhetetlenről. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni. Az elmélkedés értelmet és tisztaságot teremthet, de félrevezető és zűrzavaros is lehet.
Gyakran a spekuláció a válasz a művészet egyik legfontosabb kérdésére: Mi az érdekes? A bizonytalanság, a nyugtalanság, de még a tudatlanság is érdekesebb lehet, mint az ellentétük. A művészetet akkor nem tartjuk érdekesnek, ha nem éri el a célját, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy valójában mi is ez a cél. A spekuláció meglehetősen jól működik, ha a szabadság és a kiszámíthatatlanság elérésében reménykedünk, amelyek néha a céltalanság egyetlen ellenszerei.
A kvalitatív fogalmak, mint Hannah Arendtnél a spekuláció vagy a gondolkodás, vagy mint Henri Bergsonnál a tartam és az intuíció, zártak, és rugalmatlanok abban az értelemben, hogy nem engednek a kvantifikációnak. Lehet a spekulációról több különféle kontextusban beszélni, de sokkal nehezebb megmondani, hogy mit takar a fogalom ténylegesen, számba venni a konkrét műveleteket, amelyeket magába foglal, pontosan jellemezni a területet, amelyet lefed. Lehet, hogy a spekuláció fogalma valójában annyira tág és megengedő, hogy csak a művészetben működik, és sehol máshol.
A Művészetelméleti és -gyakorlati szabadiskola szemináriumán a spekuláció témáját két szempontból szeretnénk megközelíteni. Miriam Bäckström legutóbbi filmjei a Rebecka (2004), A néző (2005) és fent említett Kira Carpelan (2007) segítségével illusztráljuk, hogyan alkalmazhatja a művész a spekulációt, mint attitűdöt és módszert. A szeminárium résztvevőivel közösen a ’close reading’ módszerével néhány szemelvényt elemzünk Henri Bergson utolsó, kevéssé ismert könyvéből, Az erkölcs és a vallás két forrása (1932) címűből, amely nem titkoltan spekulatív gondolkodáson alapszik.
Azt reméljük, hogy a szeminárium a megismerhetetlen, leendő dolgok tükrévé alakul. Reméljük, hogy a Spekulációs gyakorlat tartalmas és kiszámíthatatlan lesz.