Olyan kevesen voltunk és olyan sokan maradtunk
Szabadiskola Anca Benera és Arnold Estefán kiállításához kapcsolódóan
Időpont: 2013. október 11. péntek, 14-től 18 óráig
Helyszín: Majakovszkij 102,a tranzit .hu nyitott irodája, 1068 Budapest, Király utca 102, 1. emelet
A tranzit. hu Művészetelméleti és gyakorlati Szabadiskola Anca Benera és Arnold Estefán Olyan kevesen voltunk és olyan sokan maradtunk című kiállításához kapcsolódik. A kiállításról részletesen az alábbi linken http://hu.tranzit.org/hu//0/2013-10-11/anca-benera-arnold-estefan
A szemináriumán a civil aktivizmus szemszögéből foglalkozunk a román, illetve a magyar politikai helyzettel. A szemináriumot Gagyi Ágnes budapesti társadalomkutató és Raluca Voinea bukaresti kurátor vezetik be az éppen zajló mozgalmak hátterét bemutatva.
Minden, a téma iránt érdeklődőt szeretettel várunk a szemináriumra, amelyen Románia és Magyarország jelenlegi helyzetére adott civil válaszokról lesz szó. Számítunk arra hogy a résztvevők is hozzájárulnak véleményükkel a kialakuló beszélgetéshez, ezért a vita előtt érdemes mindenkinek végiggondolnia, hogy 1) véleménye szerint melyek voltak az elmúlt két év legfontosabb civil mozgalmai és miért? 2) milyen hiányosságai vannak a mozgalmaknak, miben tudnának fejlődni?
A szeminárium nyelve angol.
A szemináriumra a jelentkezéseket 2013. október 9-ig várjuk az office@tranzitinfo.hu címre.
Raluca Voinea: Elégedetlenségek találkozási pontjai
Akkoriban, amikor javában virágzott az Arab Tavasz, és az egész világ képernyőin a Tahrir tér ünnepelt, Románián a szkepticizmus hulláma söpört végig. A néhány erőtlen szakszervezeti tüntetésen kívül, amelyek közül még az egyik legkomolyabb is órákkal a hivatalosan engedélyezett záróra előtt feloszlott 2010 októberében, az általános hozzáállást a behódolás jellemezte. Az 1989/90-es hatalmas, ámde vérbe fojtott zavargások emléke pedig az ilyen civil mozgalmak hasznavehetetlenségének igazolásaképpen szolgált. A 2012 eleji váratlan tüntetések rövid eufóriája úgyszintén hamar alábbhagyott, hiszen azonnal rájuk telepedtek a politikai pártok, amitől hitelét vesztette a nép nyomására történő valódi változás lehetősége. 2013 szeptembere azonban úgy tűnik, mást hozott: másfajta mobilizációt, sokkal fiatalabb generációt, akik kevésbé hajlamosak fejet hajtani szüleik kiábrándult érvei előtt. Az épp zajló tüntetések története természetesen még íródik, de mégis, talán az elmúlt két évtizedben most először, sürgető és fontos, hogy alakulása közben vizsgáljuk, összetett mozgalomként és ne csupán egyszerű teleologikus akcióként tekintsünk rá.
Gagyi Ágnes: Kortárs magyar politikai mobilizációk és kontextusuk
Azokról a globális erőviszonyokról fogok beszélni, amelyek meghatározták a posztszocialista Magyarországon a „civil társadalom” és a „demokrácia” létrejöttének körülményeit. Ebben a közegben kísérlem meg elhelyezni a 2011 óta több-kevesebb sikerrel zajló megmozdulásokat, illetve ezek viszonyát a globális mozgalmak 2011 óta lejátszódó új hullámával.
