Szerződés az ember és a számítógép között
Judith Hopf szemináriuma
A szemináriumra 2010. december 10-ig lehet jelentkezni az office@tranzitinfo.hu e-mail címen angol nyelvű motivációs levéllel.
Contract entre les Hommes et l´Ordinateur (Szerződés az ember és a számítógép között)
Az elmúlt húsz év során a kritikus/konceptuális művészeti tevékenység a művészet új intellektuális értelmezései előtt nyitott ajtót. Ugyanakkor azonban a szöveg- és a képalkotásban mintha egy „oktató” és „értelmi” hangnem szűkített volna le minden esztétikai folyamatot „értelmi alkotásra”. Én ezt a lépést nem tartom igazán szerencsésnek a művészi alkotás fejlődése szempontjából, mivel ez utóbbi arról is szól, hogy engedjük: a dolgok csak úgy megtörténjenek, hogy olyasmit is megtudhassunk, amit azelőtt nem ismertünk... A szeminárium sok inspirációt merít a (politikai) függetlenséggel foglalkozó szövegek hagyományából, különösen Jacques Rancière „tudatlan iskolamester” fogalmával kapcsolatban melyet Joseph Jacotot 1818-ban írt gondolatai ihlettek. Az intellektuális emancipációról szóló előadásaihoz kapcsolódva abból indulok ki, hogy csak a „művészet” tanítható a szó konvencionális értelmében (más azonban nem). Következésképpen Joseph Jacotot gondolatait szeretném követni Jacques Rancière értelmezésében. A legfontosabb lecke, amit Jacotot-tól megtanulhatunk, az, hogy az oktatáson keresztül kapott tudás olyan, mint a szabadság: nem megadatik, hanem el kell venni. A saját alkotásaim közül hozok majd néhány példát, amely a fenti kérdésekre reagál. Ezután olyan filmekkel, szövegekkel és műalkotásokkal folytatjuk, amelyeket produktívnak és lenyűgözőnek találok a „tudás” és a „nem-tudás” körüli vitával kapcsolatban. A példák között szerepel: Az a bizonyos..., Elinor Glyn, 1927, Csoda Milánóban, Vittorio De Sica, 1951, Performance, Guy de Cointet, 1974 és így tovább...
Judith Hopf változatos művészi gyakorlatában a tárgyak és installációk készítése mellett találhatók grafikai munkák, performanszok, szövegek és filmes munkák is. Témái a szerelemtől a politikáig terjednek, és gyakran más művészekkel vagy barátokkal együttműködve bontja ki őket. Filmjeit például, miközben nagy hangsúlyt fektet a közös munkára, egyfajta játékosság jellemzi, amely a mindennapi társadalmi szerepek megjelenítése és fantáziabeli impulzusok koreográfiája körül forog. Judith Hopf számos helyen állított ki; önálló tárlatai voltak a bécsi Secessionban (2006), a frankfurti Portikusban (2007) és a karlsruhei Badischer Kunstvereinban (2008). Filmjeit nemzetközi fesztiválokon mutatták be, legutóbb a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale), a londoni ICA-ben és a grazi Steirischer Herbst fesztiválon. Hopf a frankfurti Städelschule, Állami Képzőművészeti Főiskola művészettanára.
